Page - 289 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Volume 22

mények megváltoztak s a lakosság a maga hasznára dolgozhatik, keresményét békében élvezheti s nemcsak szereznie, de a szerzettet megtakaritania is mód- jában van: azota a nép munkakedve is sokkal serényebb. Napkeltétól nap- szálltáig fáradhatatlanúl sürog ki-ki a munkában és csodálatos kitartást tanúsit. Hogy e munkakedvet fólébrcsztctte, az eléggé meg sem becsúlhetó érdeme az új rendnek. Nemzetstg, atyafisdg és hdzkózósség. — Boszniában és Herczegoviná- ban a társadalmi élet, nevezetesen a fóld népeé némely félreesóbb vidékeken még ma is egészen ósi családias szerkezetú s az alapja a házkózósség (.kuéa, kuéanstvo). A vérrokonság kótelékével egybefúzótt tóbb család még a kózépkor óta egy-egy nemzels/get (píeme) alkot, a melynek tagjai plemeniéi, suplemenici nevet viselnek. A nemzetséghez tartozóság (plemstvo) eszméjét mindenha nagyra becsúlték s az az egyes családokat szoros ósszetartásra kótelezte. De a mily bensóségesnek tetszhetik e tórzsszerkezeti élet a külsó szemlélónek, ép oly kárhozatossá is válhatott, ha az egyes nemzetségek, vagy az azokon belúl alakúlt atyafiságok (bratstva) érdekei egymással ósszeütkóztek. Ilyenkor bevált a szokásmondás, hogy: Zlo junaku u bratstvu nejaku! (Jaj a gyónge atyafi- sággal biró hósnek!). A píeme kivált a kózépkorban állott nagy tiszteletben, s ha a királyok nem is, de a hagyomány torvényesitette és a nyugateurópai nemességgel kórúlbelül egy értelmúnek vette. Plemenit gospodhi (nemzetes úr) volt a legmagasb czim, a mit a királynak adtak, s plemensfvo vi (nemességed) a kiválóan elókeló nemesek megszólítása, és az ilyenek órókjogon bírt jószága plemenit a bastina (nemzetségi birtok), plemenit a zemlja vagy plemenito (nemzetségi fóld) nevet viselt. Az ilyen birtok olyan nagy béesben állt, hogy sirfóliratokban rendesen külón megcmlitik, ha az illetó az óroklótt nemesi birtokán van eltemetve, melyet egy ilyen folírat „pulía, enyhe nyugvóhely"- nek nevez. Oly esetekról is tudunk, a melyekben szülófóldjüktól távol eltemetett hósóknek a nemzetségük birtokán legalább emléket állítottak. (így a Brankovicsoknak). A nemzetségek eredetét déli Herczegovina gór. keleti lakossága attól az óstól származtatja, a ki elószór tért a keresztény hitre, s az ó védószentje az egész tóle származó nemzetség oltalmazója, kinek ünnepét (krsno ime) mindenkor nagy áhítattal ülik meg. Az ilyen nemzetséghez tartozás a valamivel enyhébb egyházi fólfogás mellett is áthághatatlan házassági akadály a kózvéle- 37