Page - 263 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Volume 23/1
Image of the Page - 263 -
Text of the Page - 263 -
263
elszaporodását. Ncmzeti gyúléseiken tóbb izben kimondották, hogy a fóemberek
bocsássák szabadon necsak azokat, kiket erószakkal tettek jobbágyokká, hanem
azokat is, kik ónkényt adták magukat jobbágyságra. Sót, ha ez utóbbiak újra
jobbágyokká lennének, fejôk vétessék.
A székelység foldje terúletileg hét székre volt fôlosztva: Maros-szék,
Csfk-szék, Sepsi-szék, Kézdi-szék, Orbai-szék, Aranyos-szék és Udvarhely-szék
mint anyaszék. A kózigazgatás e székekben nemek és ágak szerint volt beren-
dezve. Osszesen hat nem volt: Halom, Órlócz, JYenB, Medgyes, Adorján és
Abrán. E nemek mindenike négy-négy ágra, osszesen tehát kuszonnégy ágra
oszlott. Az egyes kózségekben a két fó állást : a hadnagyságot és a bfróságot
e nemek és ágak évenként fólváltva tôltôtték be még a XVI. században is.
A székelység feje a székelyek ispánja volt, kit mindig a király nevezett ki.
E tisztség késóbb egyesítve volt a vajdai hivatallal. Ez a méltóság Zápolyai
János utolsó vajdával megszúnt, de a székely ispánság emlékezete továbbra is
megmaradt a fejedelmek s a magyar királyok czímében. Hatáskóre megoszlott
a kinevezett fókapitány és a választott fókirálybfró kózótt.
Elóbb a székely ispán, késóbb pedig a fókapitány és a fókirálybíró
idônként lustrât tartottak székenként, azaz a székelyeket az ágak és nemek
alapján számuk, vagyoni képességôk és hadi készültségók szerint pontosan
ósszeírták. Ha ez osszeírás a vagyoni kórúlmények újabb alakúlását derítette ki :
a három rend állapotában változás is tórtént. A kik ugyanis az utolsó lustra
óta elszegényedtek, egy fokkal lejebb szállottak : lófókból kózszékelyekké
lettek, s viszont, a kik megvagyonosodtak, kózszékelyekból lófókké lettek.
A székelyek hadi kótelezettsége elsó sorban a keleti határvonal órzéséból
állott. Ha a háború benn az országban, vagy keleti és éjszaki ellenséggel folyt:
akkor minden fegyverfogható székely tartozott táborba szállani s egészen a
hadjárat végeig szolgálni. Egy hónapig saját kóltségükón szolgáltak, azontúl
pedig a királyén. A székelység harczi vitézsége minden idóben nagy hirú volt.
Mátyás király tórténetírója, Bonfinius, azt mondja, hogy „e nemzet a hadban
legzordonabb és semmiképen meg nem szelidíthetó". I. Lipót pedig a tóle
való diplomában egyenesen a legharcziasabb emberfajnak nevezi.
A székelység, mint szabad és nemes nemzet, semmiféle adót nem fizetett,
az okor-adót kivéve. Ez abból állott, hogy a királynak megkoronáztatása,
házassága és elsó fiának születése alkalmával minden hat ókór után egy-egy
ókrót adtak. Ez adó behajtása úgy tórtént, hogy elószór a tulajdonos
külónválasztotta ókreinek felét és a másik feléból a király kikilldótt embere
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Magyarország VI, Volume 23/1
- Title
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Subtitle
- Magyarország VI
- Volume
- 23/1
- Editor
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Publisher
- Magyar Királyi Államnyomda
- Location
- Budapest
- Date
- 1900
- Language
- Hungarian
- License
- PD
- Size
- 14.94 x 21.86 cm
- Pages
- 306
- Categories
- Kronprinzenwerk ungarisch