Page - 264 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Volume 23/1
Image of the Page - 264 -
Text of the Page - 264 -
264
választott egyet. Az így kiválasztott ökröket azután székcnként Maros-Vásár-
helyre Osszehajtották s ott az illetó szék nevének kezdó betúit rásütotték
minden egyes ökörre. Ez volt az úgy nevezett okor-sütés. Az utolsó ilyen
ökör-sütes Izabella királyné idejében tortént. Ez adó néha 40.000 darabra is
fölment.
A székelység, mint Erdély tôrvényes ncmzeteinek másodika, nemcsak a
„ három nemzet" közös gyúlésein vett részt, hanem külön nemzeti gyúléseket
is tarthatott.
A székely birtok a fiú örökösre szállott. Fiú örökös nem Iétében jogi
fikczióval a leány, mint fiú-leány örökölt, de gyermckei között újra a fiú
ôrôkôsôdés lépett életbe. Ha a családnak magva szakadt, birtoka a szomszé-
dokra szállott. Ha valaki hútlenség czímén elveszítettc birtokát, a rokonaira
szállott és nem a kincstárra. Mikor késôbb az ilyen esetekben a kincstár
öröklese szokásba jött, ki volt kötve, hogy a birtokot csak székelynek és
székely földön lakónak adhatják.
Az igazságszolgáltatás 12 székbíró föladata volt, kik minden 15 napban
egyszer tórvényszéket ültek. E székbíróságtól a pereket a székelyek egyetemes
székéhez Iehetett fölebb vinni, a mely Udvarhelyen tartotta üléseit. Harmad-
fokú bíróság a székely ispán, vagyis az erdélyi vajda volt. Ha a pör tárgya
három forintnál nagyobb értékú volt, a királyig lehetett vinni. A székelyek
ispánja a helyszínén is bíráskodhatott a melléje ez alkalomra választott
12 bíróval. A fókirálybíráknak az volt a föladatuk, hogy felügyeljenek az
igazságszolgáltatásra s ezért évenként háromszor számba vették az itéleteket.
A székelyek régibb kózmúvelódési állapotairól nagyon keveset tudunk.
Az egyházi élet már a XIV. században fejlett és rendezett volt. Valószinú,
hogy ez egyházak, de még inkább az egyes kolostorok mellett voltak iskolák is.
Hogy az írástudás már ez idóben a korhoz képest eléggé el volt terjedve
köztök, bizonyítja az is, hogy a legrégibb krónikák, mint a bécsi Képes krónika
és Thuróczi krónikája azt mondják, hogy „a székelyek a szkitha betúket még
nem felejtették el. De azokat nem írással, hanem pálczákra való metszéssel
rovás módjára használják". Ezek a régi krónikásoktól emlegetett állítólagos
szkitha vagy hun betúk fönn is maradtak egyes régi templomföliratokban,
mint példáúl a csik-szentmiklósi róm. kath. templom belsó falán és az énlakai
unitárius templom mennyezetén. Ez utóbbi ma is megvan. A nehézség a dolog-
ban az, hogy e föliratok mind késôiek, a XVI—XVII. századból valók, s így
nem lehet biztosan eldönteni, azonosok-e a régi krónikákban említett szkitha
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Magyarország VI, Volume 23/1
- Title
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Subtitle
- Magyarország VI
- Volume
- 23/1
- Editor
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Publisher
- Magyar Királyi Államnyomda
- Location
- Budapest
- Date
- 1900
- Language
- Hungarian
- License
- PD
- Size
- 14.94 x 21.86 cm
- Pages
- 306
- Categories
- Kronprinzenwerk ungarisch