Page - 279 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Volume 23/1
Image of the Page - 279 -
Text of the Page - 279 -
279
köznyelvben vagy szokatlanokkâ lettek, vagy csak irodalmilag fordûlnak elô,
s ûgy is ritkân. Ilyenek az elbeszélô, tartös és régmûlt idôalakok : ira, kére;
ir va/a, kér va/a; irt volt, irt va/a, melyek kôzûl az ira alakot rendes mûlt
gyanànt oly âltalânosan hasznâljâk, hogy a voltaképi mult (irt) csak elvétve
fordûl elô mellette. Igen szépen hasznâljâk a tartôs mult idô alakjât (ir vala)
fôltételes mondatokban, valamint a szintén régies, egyebütt mâr alig hallhatô
mult jôvô alakjât (irni fogott) bizonytalan âllitâs kifejezésére ilyen monda-
tokban : ûgy Idtszik, el fogott menni az a fiû valahovd, viett nines itthon.
Végûl nevezetes, hogy az ikes és iktelen igék szabâlyos hasznâlatât a székelység
tartja fônn legkôvetkezetesebben.
Mondatszerkesztés tekintetében kevés külön sajâtsâg fordûl elô a széke-
lyeknél. Legfeltûnôbb az, hogy a névmâsi alanyt gyakrabban kiteszik, mint a
kôznyelv ; példâûl : Te hovâ mégy ? — Én haza mënyëk ; — s hogy a kell
igével alkotott kifejezésekben fô- és mellékmondatos szerkezetet hasznâlnak ott,
a hol a kôznyelv rendesen személyragos fônévi igenévvel alkotott egyszerû
mondattal él ; példâûl : el kell mennem helyett : el kell, hogy menjek.
Egészen sajâtos kûlônôssége a székelynek, hogy âltalâban bizonyos éneklô
hanghordozâssal beszél és hogy a mondatokban az utolsô szôt, még inkâbb
pedig az utolsô szôtagot jôl megnyûjtja s egyszersmind némi hangemeléssel
is ejti ki.
Népkôltészet. — A székely népkôltészet kineses bânyâjât Kriza Jânos
târta föl „Vadrôzsâk" czimû népkôltési gyûjteményével. E kônyvbôl tûnt ki,
hogy a székely nemcsak életrevalô és szorgalmas, hanem igazân kôltôi tehet-
ségû nép is; hogy az emberi életnek jôformân minden helyzete balladât, dalt,
nôtât, vagy legalâbb rigmust fakaszt a székely nép lelkébôl. A gazdag székely
népkôltészetnek azonban legértékesebb gyôngyszemei a balladâk. Mig az alfoldi
magyar nép lelkét a pusztai élet romantikâja ragadja meg : addig a székely
nép lelke és képzelete legtôbbszôr a tôrténelmi emlékezések vilâgâban jâr ; ott
keresi és talâlja meg azokat a drâmai tôrténeteket, melyeknek tragikuma
olykor a esodâs és a misztikus erejével hat kedélyére. Az élet nehézségeivel
kûzkôdô székely lelke borûsnak lâtja az életet, siralomvôlgyének a foldi létet,
melyben a feltôrekvô embert sajât szenvcdélyei és a sorsât intézô vilâg-hatalom
vas akaratû kényszere a legtôbbszôr lesûjtja. Az elôadâs môdjâban is nagy
a kûlônbség a székely és az alfoldi magyar nép balladaszerû kôlteményei kôzôtt.
Mig emezek dalszerûek, rimes versszakokra oszlôk: addig a székely népballadâk
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Magyarország VI, Volume 23/1
- Title
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Subtitle
- Magyarország VI
- Volume
- 23/1
- Editor
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Publisher
- Magyar Királyi Államnyomda
- Location
- Budapest
- Date
- 1900
- Language
- Hungarian
- License
- PD
- Size
- 14.94 x 21.86 cm
- Pages
- 306
- Categories
- Kronprinzenwerk ungarisch