Seite - 279 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Band 23/1

279 köznyelvben vagy szokatlanokkâ lettek, vagy csak irodalmilag fordûlnak elô, s ûgy is ritkân. Ilyenek az elbeszélô, tartös és régmûlt idôalakok : ira, kére; ir va/a, kér va/a; irt volt, irt va/a, melyek kôzûl az ira alakot rendes mûlt gyanànt oly âltalânosan hasznâljâk, hogy a voltaképi mult (irt) csak elvétve fordûl elô mellette. Igen szépen hasznâljâk a tartôs mult idô alakjât (ir vala) fôltételes mondatokban, valamint a szintén régies, egyebütt mâr alig hallhatô mult jôvô alakjât (irni fogott) bizonytalan âllitâs kifejezésére ilyen monda- tokban : ûgy Idtszik, el fogott menni az a fiû valahovd, viett nines itthon. Végûl nevezetes, hogy az ikes és iktelen igék szabâlyos hasznâlatât a székelység tartja fônn legkôvetkezetesebben. Mondatszerkesztés tekintetében kevés külön sajâtsâg fordûl elô a széke- lyeknél. Legfeltûnôbb az, hogy a névmâsi alanyt gyakrabban kiteszik, mint a kôznyelv ; példâûl : Te hovâ mégy ? — Én haza mënyëk ; — s hogy a kell igével alkotott kifejezésekben fô- és mellékmondatos szerkezetet hasznâlnak ott, a hol a kôznyelv rendesen személyragos fônévi igenévvel alkotott egyszerû mondattal él ; példâûl : el kell mennem helyett : el kell, hogy menjek. Egészen sajâtos kûlônôssége a székelynek, hogy âltalâban bizonyos éneklô hanghordozâssal beszél és hogy a mondatokban az utolsô szôt, még inkâbb pedig az utolsô szôtagot jôl megnyûjtja s egyszersmind némi hangemeléssel is ejti ki. Népkôltészet. — A székely népkôltészet kineses bânyâjât Kriza Jânos târta föl „Vadrôzsâk" czimû népkôltési gyûjteményével. E kônyvbôl tûnt ki, hogy a székely nemcsak életrevalô és szorgalmas, hanem igazân kôltôi tehet- ségû nép is; hogy az emberi életnek jôformân minden helyzete balladât, dalt, nôtât, vagy legalâbb rigmust fakaszt a székely nép lelkébôl. A gazdag székely népkôltészetnek azonban legértékesebb gyôngyszemei a balladâk. Mig az alfoldi magyar nép lelkét a pusztai élet romantikâja ragadja meg : addig a székely nép lelke és képzelete legtôbbszôr a tôrténelmi emlékezések vilâgâban jâr ; ott keresi és talâlja meg azokat a drâmai tôrténeteket, melyeknek tragikuma olykor a esodâs és a misztikus erejével hat kedélyére. Az élet nehézségeivel kûzkôdô székely lelke borûsnak lâtja az életet, siralomvôlgyének a foldi létet, melyben a feltôrekvô embert sajât szenvcdélyei és a sorsât intézô vilâg-hatalom vas akaratû kényszere a legtôbbszôr lesûjtja. Az elôadâs môdjâban is nagy a kûlônbség a székely és az alfoldi magyar nép balladaszerû kôlteményei kôzôtt. Mig emezek dalszerûek, rimes versszakokra oszlôk: addig a székely népballadâk