Page - 112 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (1), Volume 24/1

112 Zágráb szabad királyi város évkönyveiben már az 1367. évben van említés egy vonós-hármasról, mely nagy hírnek örvendett az országban. E hármasban az első hegedűt Kusar, a másodikat Iván s a bassust Imre nevű zenész játszotta. Zágráb környékén máig is fönmaradtak a nép között az ily vonós-hármasok, s lakodalmakon, vagy más ünnepségeken játszanak is hármasban. Horvátország más vidékein azonban az ily hármasok ismeret- lenek. Zagorjéban például a népzenekart a következő hangszerek alkotják : az első szólamot játszó oboa, két hegedű és egy bőgő ; a tengermelléki vidékeken csupán két vagy három oboa (sopela), Szlavóniában pedig tambura-kar, vagy egy-két duda. Horvátország és Szlavónia kolostoraiban az éneken és orgonajátékon kivűl a zeneelméletet, a zeneszerkesztést s a zenetudományt is tanították, még pedig — úgy látszik — nem csekély eredménynyel. A horvátországi születésű s ugyanott nevelkedett Nikolaus magister de Zagrabia (Miklós zágrábi mester) az 1433. évben Joannes de Muris zeneelméleti tudós elméletét (Musicum Muris) adta elő a bécsi egyetemen. Említés történik György knezv(A is, ki 1560-ban Horvátországban született, ugyanott tanúit énekelni, és 1594-től 1612-ig a bécsi udvari kápolnában mint basszus-énekes volt alkalmazva 20 forint havidíjjal. Tuskan Arnold, ki 1540 körűi Horvátországban született, szintén udvari énekes volt Bécsben I. Ferdinánd idejében. Skalií (Scalichino) Pál 1534-ben született Zágrábban, ott végezte tanúlmányait, s később kanonok lett Danzigban; „Miscellanea de rerum causis" czímű művében (Köln, 1570) egy párbeszédes értekezés van a lyráról. A XVI. század közepe táján, valószínűleg a lepoglavai kolostorban, egy pálos-rendi pap hét világi dalt írt horvát nyelven; e dalokhoz önálló dalla- mokat is szerzett, melyeket négy vonalas hangjegy-rendszeren khorál-hang- jegyekkel jegyzett föl. Majd Jelit (Jelich) Vinkó nevével találkozunk, ki 1590-ben Fiúméban született s korának egyik leghíresebb ellenpont-írója volt; továbbá méltó a megemlítésre Krizanié (Crisanius) György, ki 1617-ben Károlyváros mellett született s egy honi kolostorban nevelkedett. Kiváló zenebúvár és zenei refor- mátor is volt. Húsz tételét, melyeket „Asserta Musicalia" (Róma, 1656) czímű művében állított föl, Rómában az akadémiai kongresszuson magyarázta és védelmezte. Midőn I. Lipót 1660-ban Laibachot meglátogatta, nagy ünnepélyességgel fogadták, s ez ünnepélyre meghívták a horvát testőrség zenekarát is, mely kiválósága miatt nagy hírben állott.