Seite - 202 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Bécs), Band 1

202 czélzatai szerint fordítván rajtok, mást és jobbat csináljon belőlök. Sok tekintetben a színészekkel ellentétben, kiknek túlnyomó beleszólását a darabok megválasztásába és a szerepek kiosztásába kárhozatosnak tartja, azonkívül állandó harczban egy czenzurával, mely semmikép sem hallgat az okos szóra, a játékrendet szakavatott átdolgozásokkal és eredeti dara- bokkal lényegesen kibővítette. Goethének, Schillernek, kiknek darabjaira részben tilalom volt téve, a spanyoloknak, angoloknak és francziáknak szabad tért szerzett Bécsben. A hazai erőket meg tudta becsülni, meg tudta óvni és tudta vezetni, mint finoman iskolázott itéletű ember, kinek szerény mértékben a költői alkotás tehetsége is rendelkezésére állott. Grillparzert ő emelte drámaíró tehetségének biztos tudatára. A Burg-színház abban a szerencsében részesült, hogy volt költője, a ki, a németek klasszikus költészetével volt benső kapcsolata mellett is, magában ebben a színházban s azon a talajon termett, melyen e színház áll. Grillparzer minden ízében osztrák volt abban az értelemben, a hogy Ausztria a maga birodalmi fővárosában tükröződik. Ebben a szellemben ragadta meg s dolgozta ki nemzeti tárgyait; semmi sincsen e darabokban, a mit egy jó érzelmű bécsi nem ép úgy érezhetne s ne helyeselhetne. Ama tárgyakból is, melyeket a régi korból vesz, kilátszik az ó-osztrák, a bécsi ember, kivált az érzelmek lágyságából és simulékonyságából, a fölidézett összeütközések keményebb megoldásától való tartózkodásból, a mit tragikus érzékenykedésnek lehetne mondani. Medea ilyen világításban jelenik meg: a felelősséget helyette nagyobb részt a viszonyok viselik; ő nem szuverén személyiség. Grillparzer bécsi klasszikus. Utóbb e tragikushoz Bauernfeldben egy vígjátékíró járúlt, a ki szintén a Burg-színházban s bécsi földön termett. Jelentékeny színészek termelőkké lesznek az által, hogy költőket termelésre ihletnek. Ki sem számítható, mennyit köszön Bauernfeld egy oly színészi világfinak, minő Fichtner volt s egy oly színészi nagyvilági hölgynek, minő Neumann Luiza vala. Bauernfeld is igazi osztrák, és kétszeresen igazi, mert Ausztriát nem nagyon dicsérgeti; a Burg-színháznak ez iránt finom érzéke van s nem is vette soha se rossz néven Bauernfeld szatirikus fölindúlásait. Könnyű, vidor, szellemes társalgás tűnteti ki vígjátékait; az ember fölismeri a nagyvárost, mely a háta mögött áll s a társadalmi köröket, melyekben forogni szokott. Jó színházak mindig megteremtették magoknak költőiket s ezek ismét visszahatnak a színházra. Az ily kölcsönhatásokon alapszik voltaképen a színművészet valódi élete.