Seite - 542 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Alsó-Ausztria), Band 4

542 Sokszor a fa csúcsán fűzéres borosüveg pompázik, vagy piros selyem kesz- kenő lobog, s akad jó mászó legény, a ki lehozza szeretőjének. Korán reggel egy muzsikus járja be a helységet s felveri szerszámával az alvókat. Délelőtt ünnepi istenitisztelet van; ebéd után ráhúzza a banda a papház, általában a „jobb" házak előtt; a zenészeket megvendégelik s borravalót is kapnak. A banda élén járnak a búcsús legények, kalapjukon és gomblyukok- ban koszorú és selyempántlika, egyik kezükben a borospalaczk, a másikban az ivópohár. így veszik sorra a házakat, ráköszönik a bort a gazdára s gazdasszonyra s meghívják őket a búcsúra. A délesti istenitisztelet után kezdődik a tulajdonképeni népünnep. A szomszéd falvakból csapatonként érkeznek a legények és leányok, hogy részt vegyenek a búcsúban, s egyszer megint isten-igazában kitánczolják magukat. A banda minden újon érkező csapatnak, egyes pároknak is, valami darabot játszik fogadásképen s bevezeti őket (ez az ú. n. „Einbloaten"). Ha már elég a vendég s kiki fizetett, kezdődik a táncz. A Morva-mezőn a németeknek és szlávoknak külön tánczhelyiségük van, a mit már maga a nemzetiség különbözősége is meg- magyaráz, de még inkább gyakorlatilag a két népfaj tánczainak különböző- sége. Minden táncz után a legény a tenyerébe csap a tánczosnéjának, a mit ez nyomban viszonoz s úgy megy vissza helyére a társai közé. A tánczközökben a muzsikusok elé állanak a legények s zenekíséret mellett nótákat dalolnak. A tánczoló bódé körűi ülnek a házasemberek feleségükkel, gyerekeikkel és vendégeikkel, s bort, sört vagy méhsört iddogálnak; nyalánkságok is vannak a durván ácsolt asztalon, hogy különösen a gyere- keknek is legyen valami harapni valójuk. Húsfélét azonban egy falúbeli lakos sem eszik a búcsútéren, vendégeit se kínálja olyannal, nehogy úgy tessék, mintha otthon nem látta volna el őket elegendőképen. A tánczosnékat, ha szomszéd faluból érkeztek, szintén meghívják vacsorára szüleikhez a helybeli legények. De ha legény, leány „vidéki", a tánczos egy fertály „libátu („Gansl"), kávét és bort adat a tánczosnéjának. Régebben az is szokás volt, hogy a helybeli legények egy-egy muzsikust hívtak meg ebédre és vacsorára. A kocsma előtt, a kapuszínben és az udvaron bábosok állanak. Kucsé- berek (Gottscheer) is járnak-kelnek kosarukkal s a legények páros-páratlant s egyebet játszanak narancsra, czukorskatulyára, fügére mire. Egész éjszaka áll a táncz; reggel a legények párjukkal haza muzsikáltatják magukat („ausblasen"). Az ünnepi kiadások kiegyenlítése a búcsú-legények dolga.