Seite - 578 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Alsó-Ausztria), Band 4

578 Az a hit, hogy kereszteletlen bölcsőbeli gyermekeket „táltos"-okkal cserél- nek fel. A vadleányok legismeretesebb tartózkodó helye a „Frauenhöhle" a Kis-ötscheren. A „pattogó ostorok, zörgő szekerek és rikító viseletek" mindenünnen elriasztották a vadleányokat és bányarémeket. A vízi ember („Wassermann") este tavak szélén, patakok és folyók partján, vagy a gátakon szeret ülni s fésüli hosszú vizes haját. Kicsiny, s zöld ruhát és magas csizmát visel. Holdvilágon hat macskás kis szekéren hajt a tavak körül. A kis emberke néha verekedik a halászlegényekkel, de csak addig, míg nedves. Könnyű megismerni, mert a bal kabátzsebjéből mindig víz csepeg. Egy alvilági palotában lakik, melynek földje csillogó halpikkelyekkel van behintve. A vízi embernek évenkint egy-egy zöld ruhát tesznek ajándékúl a partra, hogy kárt ne okozzon. Hasonlókép áldoznak még a tűznek és a levegőnek, azaz a szélnek is. A lidérczek („Feuer"- oder „Fuchtelmánner", „Erdmandl") tüzet hordanak mellükben és hasukban s éjszaka azon határkövek körűi ólálkod- nak, melyeket „éltükben" elmozdítottak. Ezekben a bolygó tüzek vannak megszemélyesítve. Nagy számmal vannak az ördögmondák; azonban legfontosabb voná- saikban hasonlítanak a másfelé is regélt közönségesen ösmertekhez. Itt csak egynémi jellemzőt emelünk ki. A nép irtózik kimondani az ördög nevét s „Teufel" helyett inkább „Teuxl"-t mond, vagy más néven nevezi („der bőse Feind", „Ganggerl", „Oan" = egy, „Kloan" = kicsiny). Az ördög „nyifa" (azaz orrából beszél); azért, ha szekéren megy, nem tud „hí, hí"-t kiáltani, hanem ezt hajtja: „hean, hean!"; továbbá nem három izromban újjong, mint a nép: „Ju, hu, hu", hanem csak ennyit tud kiszo- rítani: „Juhu!" Végre nem tud tisztességesen köhögni, hanem „fojtva köhécsel". Az ördög sántít, mert „holtteteme" van, vagy mert egyszer egy szürke ló, melyet péknek nézett, megrúgta a lábát. A boszorkányok („Hexen", „Zasch'n",) megrontják a jószágot. Ha a megrontott tejbe izzó vasat tesz az ember, vagy megvesszőzi, megérzi a boszorkány is. A „vajas boszorkányok" idegen tejből, melyet még kendő csücskéből is ki tudnak fejni, a legpompásabb vajat készítik. A boszorká- nyoktól támasztott jégesőre arról ismerni rá, hogy haj van a jég között. Szentelt golyóval le lehet a gonoszokat lőni a felhők közül. Ha a boszorká- nyok ki akarnak menni, megkenekednek s ez a mondásuk: „Obenaus und