Seite - 586 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Alsó-Ausztria), Band 4

/ ( Kirchschlág; helyesen a dorf-val összetettekben : Kirchdorf, Vösendorf — Vöslaú mellett. A helynevek tanulmányozása általában egyik főtámasza a nyelvjárás- vizsgálatnak ; azok szolgáltatják őstörténet, gyarmatosítás, a tartomány állapotja felől a leggazdagabb s legbiztosabb felvilágosítást, ámbár az incsel- kedő manó, a népetymologia,, itt űzi ép legjobban az ő játékát s p. o. Dietbolts-ból Diebsholz-ot csinál, stb. A helynevek nem egy hangtani sajátságot mutatnak; így többi közt bennök találkozunk a felnémetben meg nem lévő oi kettőshangzóval (Ybbs mellett Ois). összevonás, kurtúlás, kopás, szókezdő s még inkább szóvégi hangok lefosztása úgy, hogy a szó az ismerhetetlenségig megcsonkúl, jellemzők a nyelvjárásra. A bajor-osztrák vocalismus eltérései három főmozzanatra vihetők vissza: l. tompítás, az a-nak ó—s, az o-nak ú—s, az í-nek 1 előtt ű—s kiejtése: ka°lt, Murd, Büldung; 2. orrhangozás, kivált a szó végén: i' moa (ich meine), mei Ma° (mein Mann), i' ha° (ich han = habe) stb.; 3. dipthongi- zálás, főképen, a hol egyszerű hangok válnak orrhangokká úgy, hogy felette sajátságos, idegennek teljességgel kiejthetetlen hang származik: scheageln (schielen = sandítani). Hadd említsünk meg itt még egy nagyon elterjedt tévedést. Gyakran állítják, hogy a mi nyelvjárásunk idegenkedik a hangzőmástslástóX (Umlaut). Nem igaz. Csak az ige jelenidejében kerüli: du tragst, er tragt, lasst, schlaft, stosst, sauft, stb., különben rendszerint előáll az szükségen túl is: drei Tag (Tage), die Wágen, Kásten; dünkler (dunkler helyett) stb. Erre a balnézetre az a körülmény szolgáltatott alkalmat, hogy a leggyakoribb hangmásulás, az a—é, a nyelvjárásban sajátságosan változik. Vegyük tekintetbe a törté- netileg igazolt, de az irodalmi nyelvből kiveszett megkülönböztetést: dac Göd, die Godl, dac Ahnl, die Ahnl (koma-komaasszony, nagyapa-nagyanya). Meg kell még itt említenünk egy pár, bizonyára ősrégi allíteratiós formát és összetételt: im Wigl-Wagl sei (ingadozni), am a Bliml-Blaml vormachen (ámítani), griwes-grawes ge (összevissza járni), Tritsch-Tratsch (tere-ferc) stb. Bockboani (kecskelábú) stb. Itt nem tárgyalhatjuk részletesen az alaktant, kopás és hasonúlás oly sokfélekép nyilatkozik, hogy jóformán minden igéről és főnévről külön kellene szólanunk.