Seite - 285 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (2), Band 5/2

285 ízbeliséget jelent, mint egy szer, két szer, vagy hangrendi változással három- szor, másszor, stb.; kor, mint szó, időt, időszakot jelent; mint rag pedig valamely időpont megjelölésére szolgál így: tavasz>é<?r, két óra kor, oly kor, stb. Sőt ez utóbbi annyira őrzi önálló természetét, hogy rag szerepében sem illeszkedik az alapszó hangrendjéhez. Mind a névragok, mind az igeragok száma oly nagy, mint a ragozó nyelvek közül is csak kevésben. A névszókhoz csupán alanyeseti (nominati- vus) rag 14 járulhat, megjegyezvén, hogy maga a ragtalan névszó a tizen- ötödik alanyeset. Az alanyeseti ragok közül hét egyes, hét pedig többes számbeli így: egyes : esd, es'ó-é, esö-m, eso-d, esö-je, esö-nk, eso-tök, es'ó-jök, többes: — esö-k, es'ó-im, esö-id, es'ó-i, esö-ink, esö-itek, esd-ik. Ezen alany esetek mindegyikéhez ismét még 18 — 20-féle viszonyrag járulhat ekképen : esö-nek, es'ó-t, esö-ben, es'ó-n, es'ò-nél, es'ó-òe, esö-re, es'ó-höz, esö-böl\ es'ó-röl, esö-töl, esö-ig, eso-érl, es'ó-ként, es'ó-vel, esö-v/, es'ó-ül, es'ó-kor es'ó-stüL Megjegyzendő, hogy a -kor időrag természeténél fogva csak idő- jelentésre képes neveknél alkalmazható, hogy a -stül (-stul) csoportosító rag csupán egyéb rag nélküli névszótörzsekhez függeszthető, s hogy az -é rag minden többi ragos alanyesetből ismét újabb alanyeseteket képezhet így esbm-é, es'ók-S, stb. Ezekből látható, hogy egy magyar névszó ötszáznál is több alakot ölthet a nélkül, hogy alapjelentése csak legkevésbbé is változnék. Az igeragozás szintén ilyen gazdag alakokban. Ide vonatkozólag legyen elég csak pár föltűnőbb sajátságot említenünk. Minden átható, vagy áthatólag használt egyéb igének két activ ragozása van : alanyi és tárgyas, amaz egyszerűen azt jelentvén, hogy az alany cselekvőleg lép föl, például : lát-ok, lát-sz, lát; lát-unk, lát-tok, lát-nak; emez ellenben azt jelentvén, hogy az alany cselekvése valamely kijelölt tárgyra (obiectumra) irányúi, példáúl : lát-om (a hegyet), lát-od, lát-ja; lát-juk, lát-játok, lát-ják. A tárgyas ragozású ige első személye hasonlíthatatlan rövidséggel és szabatossággal tud rámu- tatni a második személyre, mint tárgyra ilyenképen : lát-l-ak, látt-a-lak, s ha az ilyen igealakot még ható képzővel is ellátjuk: akkor már egész csomó szóra van szüksége, teszem a német nyelvnek, hogy az ilyen egy szóba vont nagy mondatot lefordíthassa, pl. lát-hat-l-ak: ich kann dich sehen, lát-hatta-la-k : ich habe dich sehen können.