Seite - 294 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (2), Band 5/2
Bild der Seite - 294 -
Text der Seite - 294 -
294
nyire a budai vérmezőn vagy a király más székvárosában. Erdélyre nézve
Tordán a vajda előtt. A bajvívóknak napestig kellett harczolni, míg az
egyik elesett vagy lerakta a fegyvert. Annak az ügyfele elveszté a perét
s fizetett a birónak tiz márkát. Ha a felek a viadal közben ki akartak
egyezni, az egyezséget ajánló fizetett egy vég flandriai posztót.
E bajvívási rend még a polgári osztályra is átszállt, mint ős szokás.
Még a XVII. században nagy városainkban, mint Kassán, a polgárok peres
ügyeiket lóháton, kopjaszúrással és fustélylyal intézték el; sőt adataink
szerint még a jelen század elején is voltak városaink, a hol a polgárok a
kényesebb becsületkérdést a nyilt vásártéren, a nép és az elöljárók láttára
döntötték el lovas párharczban.
Mai nap sem veszett ki e szokás egészen. Az előkelő osztályok párbajozó
szenvedélye folytatja a régi vitézkedési hajlamot, s köznépünknél ott, a hol
a népszokásokról lesz szó, helyenkint találkozni fogunk azokkal a jelene-
tekkel, a melyeknek a czíme: „Ki a legény a csárdában?"
Más neme a baj vívásnak volt a csatatéren egymással szemben felállított
hadseregek kiváló vitézei között, a mely gyakran ütközetdöntő Isten-
itéletnek vétetett. Ilyen volt a Béla herczeg és a pomerán óriás közötti
párharcz. Egy ilyen párbaj kiváló esetéről így szólnak adataink : Érsek-
Újvárt ostromolták a magyar seregek ; a törökök bírták az erősséget.
Ibrahim, palankai spahi vezér nagy fennyen bajvívásra hívta a magyar
huszárok kapitányát, Bory Mihályt. A viadalra kijött egy csapat spahival
Ibrahim s vele szembe ugyanannyi számban a magyar lovasság Boryval.
A török vitéznek azonban olyan lova volt, mely a viadalra maga is be volt
tanítva, hogy fogaival az ellenfelet harapja, patáival annak lovát paskolja.
A mint Bory ezt a fortélyt észrevette, kifogást tett a párbaj ellen. E miatt
a két bajvívó kísérete összekapott, egymásra rohantak, dulakodást kezdtek,
a minek az lett a vége, hogy a magyarok által megtizedelt török csapat
futvást menekült vissza a várba; az Ibrahim bég vérengző paripája is a
magyarok keze között maradt. Ezt a zsákmányul ejtett lovat Pálffy Miklós
fővezér kapitányának, Draskovics Jánosnak ajándékozta. Később aztán, hogy
ismét bajvívásra hívták a törökök a magyarokat, Pálffy parancsára Dras-
kovics szállt szembe a török bajnokkal. De alig csaptak össze, midőn a
dühös mén felágaskodva, fogainak iszonyú harapásaival lerántá nyergéből
a törököt, s daczára annak, hogy Draskovics ököllel ütötte, zabláját
rángatta, addig nem nyugodott, míg az ellenfélt agyon nem gázolta.
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Magyarország I (2), Band 5/2
- Titel
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Untertitel
- Magyarország I (2)
- Band
- 5/2
- Herausgeber
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Verlag
- Magyar Királyi Államnyomda
- Ort
- Budapest
- Datum
- 1888
- Sprache
- ungarisch
- Lizenz
- PD
- Abmessungen
- 14.95 x 22.93 cm
- Seiten
- 264
- Kategorien
- Kronprinzenwerk ungarisch