Seite - 400 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (2), Band 5/2

400 Még annyit enged meg a suba, hogy néhol a tiszai megyékben, és a Dunántúl bundának nevezzék, mely utóbbi vidéken úgy a férfi bundák, mint általában országszerte a rövidecske asszony-subák, kivűl a sötét-sárga színt és kerek fekete gallért, s a fekete prém belsőt nemcsak eltűrik, de meg is követelik. Az elsőség az elnevezésnél mindenesetre a subát illeti nemcsak általános elterjedéseért, hanem azért is, mert míg a bundákról alig egy-két példabeszéd emlékezik meg: addig a suba a dalok szárnyain járja be az országot, s még Petőfi gyönyörű románczában is „Legény a lyányt subájába takarja". A legszebb subákat Kecskeméten és Félegyházán készítik, s ugyancsak e két város nagy vidékén viselik oly nagy fényűzéssel, hogy majd minden háznál van belőle két-három darab. A sárga-bundák és asszony-subák főhelye ellenben Jászberény, hol feketével gyönyörűen selymezik. Kérdésbe szokták tenni : hogyan melegebb a suba : kifordítva vagy befordítva? Felelet: „Kifordítva, mert a birge is úgy hordja". Az idegen sem hagyja szó nélkül a subát, természetesen mint szokat- lanságot. Nem rég egy tudós francziát igen meglepett, midőn a debreczeni nagy-templomban a Goudimel dallamait hallotta zengeni egypár száz öreg ember ajakáról, kik állatb'órökbe valának öltözködve. Lehet, hogy ez az állatbőr nem is a suba volt, hanem a felső tiszai guba. Ez a raczka-gyapjúból szőtt, néhol fehér vagy szürke, de legszokottabb színében fekete kaczagány, vérpiros posztó díszítésével inkább emlékeztet a hunokra, midőn ördögi „huj-huj" kiáltással ütközetbe rohantak, mint a Goudimel dallamaira. Általánosan viselt felső ruhája még népünknek a szűr, mely azonban a többi hazai népfajokkal is közös. Anyagja durva juhgyapjuból szőtt ú. n. szűrposztó. Fajtái: a derékig érő szürdolmány minden díszítés nélkül; gyer- mekeken s esős időben asszonyokon is látható a déli megyékben ; csuklyás szűr; szűr gallér ; szűr köpönyeg; kanász-szür. Az öreg szűr térden alúl érő, zsákszabással, semmi díszítéssel, éltesebb embereknek; — zekeszür alig térdig érő, s a mennyire a kelme engedi, derékhez hajló szabással; ezt javabeli férfiak panyókán hordva dísz-felsőnek is használják oly helyeken is, a hol a suba is dívik. Ennek magyarázatát a viselők tisztességtudásában kell keresnünk. A suba a nyugalom és ünnepély köntöse ; ebben el lehet menni templomba, násznagyságba, leánykérőbe, tanácsba stb., de feljebbvalója elé