Seite - 24 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Band 6/1

24 az előkelő fenyőfák hermelin prémes bundát öltöttek, a boróka fehér dísz- tollakat rakott magára, a málnabokor telve gyöngyfűzérekkel és gyémánt ékszerekkel, a nyírfán híg ezüst sertegzés csillámlik. A bokrok közt ökörszem szökdös óvatosan, hogy a csalit puha hattyútoll peremét meg ne kuszálja, a veréb és rigó vidáman szökdécselnek az úton, csak a varjú károg kedvet- lenül, mert őt mind e tündöklő pompa sem képes kielégíteni. A légkör bámúlatos tisztaságú, egész közelünkbe vonja a messze távol levő dolgokat is. Kirchschlag és a Warte fölött az Ötschcr hógúláit látjuk csillámlani, magasan emelkednek ki a Priel és Dachstein sziklatrónjai, ezekhez sorakozik az Alpesek egész hosszú vonala a Watzmannig s hócsúcsaik tündöklő fehér- sége világosan megkülönböztethető a meredek mészfalak pirosas szürke színétől, mert ez utóbbiakon nem engedi a szél a havat megülq)edni. A déli nap meleg sugarai mozgásba hozzák a ködtömegeket a sík földön. Mint olvadt nemes érczből álló s vihartól korbácsolt tenger hullámzik és habzik a ködrétegek teteje, a vakító fényt itt-ott széles felhőárnyak enyhítik. Most egy pillanatra szigetként bukkan föl a Kürnberg, a Hausruck hosszú hátgerincze, de a Duna völgyéből egy ködhalmaz tolakodik föl s újra eltakarja. Majd oszloponként emelkednek föl a ködtömegek s fenn pálmakoronákká osztja őket a szél. S ha végre messze Bajorország felé hanyatlani kezd a nap, a hegyek felől rózsapiros fény árad a habzó tó fölé, melynek hullámai tüzes nyelvek gyanánt verődnek a parti hegyek felé, míg a leszálló éj ólomszürke köpenyével mindent, mindent eltakar. I. Miksa császár, ki szívesen tartózkodott Felső-Ausztriában, igen helyesen hasonlította össze a Mühlnegyedet egy ránezra szedett lovag- köpenynyel. Egyik mély ráncz a nagy regényes Rottelvölgy, mely a termé- keny Dunaparttól Ottensheim mellől mint romokban gazdag sziklás szurdok húzódik föl a magasan fekvő Grammastetten mellett, melyet a népies szójáték a „főiskolás" névvel tisztel meg, egész Zwcttlig, a honnan már szélesebb rétvölgy alakban mutatkozik. A nagy Rőttel egy tágas medenczében az erdős Sternsteinnál ered, mely a Blöckenstein hegység után a Mühlnegyed legmagasabb pontja. Ösvényünk a csúcsig szellős erdőn át vezet, melynek sötétzöld fenyőlombját szétszórtan található bükk- és jávorfák barátságosan enyhítik. Lépésről lépésre hangosan zörren meg lábunk alatt a száraz falevél, áfonya- és fagyaibogyók, dérdara virág, galagonya és széles levelű ligeti gazok, éjszaki jellegű, kevéssé változatos növényzet borítja be a csapásokat és az erdők széleit, a források kövei felett puha mohpárnák tele-