Seite - 150 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Band 6/1

150 A kereplő gyerekek, a mezőváros iskolás gyerekei, katonai rendben s kapitányaiktól vezetve vonulnak állomásukról, egy a városon kivűl levő istállóból, az útezákon végig a piaczra. A legelőkelőbb házak előtt megálla- podnak, hogy kikiáltsák az órát. Az első „kapitány" parancsára egyszerre mind elnémulnak a kerepük, ezek a kézzel forgatott sajátságos kerregő szerszámok s felhangzik a kiáltás: „Kedves urak és asszonyságok, tudjátok meg, hogy az óra tizet ütött"; erre általános tisztelgő kereplés következik. Ezt háromszor ismétlik; s így megy ez házról házra. Déli tizenkét órakor s esti hét órakor a föntebbi kiáltáshoz még ezt teszik : „Wir ratschen, wir ratschen zum englischen Gruss, Damit ein jeder Christ beten muss. Fallet nieder auf eure Knie, Betet ein Vaterunser, drei Ave Marie. Hat zwölf (sieben) Uhr g schlag n." (Kerepelünk, kerepelünk az angyali üdvözlethez, hogy minden keresztény imádkozzék. Hulljatok térdre, mondjatok egy miatyánkot, három avemáriát. Tizen- kettőt (hetet) ütött az óra.) Nagypénteken már reggeli öt órakor megindul a menet s a tizen- kettőtől kettőig való időt kivéve naphosszat talpon van. Reggeli öt órakor azon házak előtt is kikiáltják az órát, hol valamely pajtásuk el talált aludni, evvel a toldással : „N. N. steh auf, es ist schon Zeit; Der Vogel singt schon auf der Weit, Der Fuhrmann fahrt schon auf der Strass'n, Gott wird uns nicht verlassen! Hat fünf Uhr gschlagn." (Versben magyarúl : „N. N. kelj fel, ideje már; Mindenfelé szól a madár, Fuvaros már messze mégyen, Bízzunk Isten kegyelmében! Ötöt vert az óra épen.") Ha nagyszombaton a harangok ismét megérkeznek, az egész csapat még egyszer házról házra jár evvel a kéréssel: „Kérnénk szépen kerepelő- tojást". A kapitányok rendszerint egynehány piros tojást kapnak, a „köz- vitézek"-nek pénzt, kenyeret, diót mit adnak.