Seite - 171 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Band 6/1

171 hangejtésében, vagy valamely hang erősebb tagolásában áll. így a Trauntól keletre szóvégi r tompa, hangtalanforma a-vk lesz, p. mìa (mir), dia (dir), mca (mehr), Bä# (Bär). A Hausruck tájékán s a felső Mühl-negyedben az r-et ilyenkor is erősen megropogtatják s minthogy azonkivűl amott az e-t vokalizált r előtt fölötte nyíltnak, emitt pedig zártnak ejtik, tehát c hangok gyakorisága miatt már ez egyetlen egy különbségnél fogva is egész máskép érinti a beszéd a fület itt és ott. Oly szókban, mint Bart, Haar, hart, schwarz, az egyik területen mélyebb a-t ejtenek utánahangzó nyíltabb tf-val, a másikon mély a-t erősen tagolt r-rel, a mi ismét tömérdek szót máskép hallat itt és ott. Hasonló különbözést támaszt az / ejtése, mely a felső Mühl-negyedben hangzók után is erősen hangzik, de a többi területen vokalizáltatik. Ehhez járúl többféle szótári különbség. A Trauntól keletre ez a szó „beiden*4 annyit jelent, hogy ra vevőnek hitelezni44, a nyugoti vidékeken meg annyit, hogy „várni44 és „kölcsönözni44. „Frad44 amott „sebet44 jelent, itt „naplopót44 is. „Raad*4 a keleti vidékeken annyi, mint gyom, Sauwaldban a szenesítésre való fát is jelenti, s a szénégetőnek, kit másfelé „Kohlenbrenner44-nek hínak, ott „Raadbrenncr44 a neve. A Peuer- bach vidéki paraszt az indúlatos embert „ehriu-nek, az ügyest „g'firi~-nck, a csizmaszárt „ Bulingu-nak, a rozskeresztet „Böglu-nek, a cselédet „Ehaldentt-nek, a megkelő kenyértésztát „Kicku-nek, a kis tyúktojást „Urigerltt-nek, a csirkét „Singerlu-nek mondja, — mind oly szók, melyeket a Traun-ncgyedi teljességgel nem ismer. így példáúl a Mattig és Engelbach közti zárt területről egész sorát idézhetnők oly szavaknak, melyek más vidékeken vagy egészen ismeretlenek, vagy legalább más jelentéssel birnak. Tetemesebbek a szótári különbségeknél a szóhangokban való eltérések, mert azok nagy számú hangsúlyos tőszótagra terjed ki. A hosszú o-t minden vidéken máskép ejtik, de ritkán 0-nak. A Hausrucktól keletre körülbelől az Ennsig és a nagy Mühltől nyugotra eo-vá diphthongizálódott, tehát így ejtik : gra?ss, reod, teod, Breod, N^th, Teod. A nagy Mühltől keletnek az o ugyanazon hangokra oldódott föl, csakhogy az o és e helyet cserélnek s a föntebbi szók így hangzanak : gvoess, xoed, toed, stb. Azonkivűl mindkét esetben az első hangzón van a suly és az o nyíltabb a felé hajlik. A Haus- rucktól az Innig az o egy kettőshangzóval van helyettesítve, melyet a nyelvjárási helyesírás ou- vagy au-val szokott jelölni úgy, hogy a föntebbi szók ilyenformán hangzanak: gr^ss, routh, to?td, vagy épen: gra7/ss, nrath, taud. Hasonló változatosságot mutat a régi ei. Ámbár ez a hang az egész 22*