Seite - 230 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Band 6/1

230 rajnai, a frank és a bajor iskolák. E hatás gyümölcsei épen úgy elkésve érlelődtek, valamint a felső-ausztriai építés nyugoti és déli Németország tapasztalatait szintén elkésve alkalmazta. Ámbár nehéz a felső-ausztriai művészet legrégibb emlékein helyi sajátosságot fölfedezni, még sem lehet kétségbe vonni, hogy a nép tipusa, viselete és vidám színérzéke bizonyos hatással volt az idegen országban kiképezett, de Ausztriában működő mesterekre. Felső-Ausztriában à keresztény művészetnek legrégibb emléke egy szobor, melynek különös szentséget kölcsönöz már az a körülmény is, hogy az áhítatos hivők kegyelmekben gazdagnak tartják; értjük az adelwangi búcsújáró templomban levő csudatevő Mária-szobrot, mely a meghalt Jézust ölében tartó fájdalmas anyát ábrázolja. Ősrégi hagyomány szerint e tiszte- letre méltó szobrot Szent-Thiemo salzburgi érsek készítette, s Pachmayr állítja, hogy I. Alram kremsmünsteri apátnak (1093-tól 1121-ig) adta volna ajándékúl. Bizonyosnak látszik azonban, hogy nem Thiemo ajándékától ösztönözve fogtak hozzá a Krems melletti régi apátságban a szobrászat gyakorlatához; sokkal inkább valószínű, hogy az ajándékozó így akarta kifejezni elismerését a kremsmünsteri szobrászat iránt. Hisz tudjuk, hogy az ottani szerzetesek Ehrenbert apátjuknak, valamint Engelbert passzaui püspöknek (1045—1065) pompás emléket emeltek. A felső-ausztriai szobrászatnak ez után legrégibb emlékei Szent- Floriánnak színesre festett két szobra a XIII. századból. Mindkettő az apátság egykori templomát díszítette. Az alakok nyersek, esetlenek, nincs kifeje- zésök, ruházatuk is merev. Ugyanez apátság gyűjteményében van a gyermek Jézust tartó Szent-Szűznek színesre festett szobra égetett agyagból; ámbár kivitele kézműves kezére vall, mégis fölötte érdekes, mint a régi fazekasok mintázó művészetének maradványa. A korábbi időben a hívek kívánalmait kielégítették a fából faragott és színesre festett egyes szobrok és a görög triptychon módjára festett szekrény-oltárok; de utóbb a csúcsíves korban kifejlődött szárnyas oltár nagy hatással volt a szobrászatra, melynek az oltár közepén elhelyezett nagy szobor, továbbá a kinyíló szárnyak szobrai, nemkülönben az oltár merész alakítású, föl a boltozatig nyúló koronáját díszítő szobrok, mennye- zetek és tornyocskák sokasága a legháládatosabb föladatúl kínálkozott. A középkori művészetnek az Enns fölötti tartományban, vagy talán egész Ausztriában legjelentékenyebb alkotása a népszerűvé vált st.-wolfgangi oltár,