Seite - 468 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Band 6/2

468 brück) fekvőhelyűi szolgál betegeseknek, szegény szállóknak, vagy pedig lustálkodók heverő ágya. A padka alatt van a serpenyődeszka helye, azon pedig a vaskaláné. Néha még tyúkketreczet is találni a falpad alatt, melyből kívülre kijáró lyuk nyílik a falon. Az emeleti „szép vagy vasárnapi szobá"-ban van a bútorzat legjava és legszépc, továbbá a láda (Kufern), mely a menyasszonynyal együtt került a házba. Ott vannak a cseresznye- vagy diófából készült „ünneplő ágyak", a ruhaszekrény és a „fiókos szekrény", asztal és székek. A szekrényben szépen mángorlott házivászon van végszámra eltéve. A fiókokban nyak- lánczok, fülbevalók, melltűk, drágaságok, valamint selyemruhadarabok vannak elrakva. A szekrény tetejében ritkán hiányzik a viasz Jézuska üvegborító alatt báböltözetben. Mellette czifra poharak, kávésfindsák, piros almák állnak sorban. A falakon tükör, meg olaj- vagy kőnyomatú képek függenek; az ablak- függönyök félhomályt terjesztenek e szobában, melyben csak ritkán fordúlnak meg maguk a háziak is. Nyelvjárás és népköltés. Ámbár Salzburg, e kis alpesi tartomány, egészen a bajor-osztrák nyelv- járáshoz tartozik, a népnyelvben még sem találkozunk egy egységes nyelv- járással, sőt a föld különböző alakúlásainak megfelelőleg, vidékek szerinti eloszlás mutatkozik; ilyenek: a síkföld nyelvjárása, a magashegységi tájak nyelve, továbbá a pongaui és pinzgaui, meg a radstatti Tauernen túl a lungaui nyelvjárás. Sőt ezek az al-nyelvjárások a határos tájnyelvekkel részben közelebbi összefüggésben állanak, mint egymással; így a síktartomány nyelvjárása a szomszédos Felső-Bajorországéra támaszkodik, a pinzgaui- pongaui Tiroléra, s a lungaui a karintiaira és stájerre. Mindamellett a salzburgi nyelvjárások egy jellemen alapúinak. Salzburg népnyelve, mint a bajor-osztrák nyelvterület minden nyugati nyelvjárása, ódonabbnak tűnik föl hangban és szókincsben, készebbnek és határozottabbnak, mint a keleti Duna-melléki tartományok nyelvjárásai. A családnevek, melyek többnyire a tanyanevekből eredtek, hamisítatlan német népiségre mutatnak, meg arra, hogy a lakosságnak legnagyobb része mezei gazdálkodással foglalkozik; mind kiejtésük, mind irásuk erősen tájnyelvies ; példának okáért csak a következő szókat említjük föl : Hűeber, Riesch, Móàr (Mair).