Seite - 184 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Stiria, Band 7

184 emeljük itt ki a stájer „kilenczes-vadászok" („Neuner-Jäger") pompás katonadalát, ha újabb időben keletkezett is. Mily ereje nyilatkozik a hazafi érzésnek, midőn az ifjú katona büszkélkedik abban, hogy a császár ruháját viselheti : Különösen érdekes a régi népies balladák előfordúlta, melyek a német terület más vidékein is népdalokúi ismeretesek s részint jellemző varian- sokkal, részint tájnyelvileg feldolgozva már évszázadok óta el vannak terjedve az országban; ily balladák még eredetiekűl is előfordúlnak és tanúsítják azt a mély költői érzéket, mely már régen él és fcnmaradt a népben. E dalok tárgya vagy az erdőben lakozó remete vagy valamely vadorzó élménye; az „öreg pásztorról s a gyermekről", a molnárleányról, a szegény szolgálóról szóló énekek sötét élet és gyász sors hirdetői. Azon balladák közé, melyek más területek népdalai közt is megvannak, a követ- kezők tartoznak: „Die Bromberbrockerin", „Der Ritter und die Maid", „Das Pfeiferlied", s az ily kezdetű: „Es war ein Schloss in Österreich". A régi népköltészet nevezetes tanúságai a „Doctor Faust"-ról és „Tann- häuser"-ról szóló énekek. Hadd hozzuk föl végre még ama számos tréfás és gúnydalokat, melyek gyakran igazi nyers humortól duzzadnak s a tarto- mánynak egész német területén még ma is kelendők. Ha ezzel a stájerföldi német népdal jelleme legalább körvonalaiban föl van tűntetve : utoljára még egy fajáról kell megemlékeznünk a népies költészetnek, melynek művei, bár kevéssé ismeretesek, szintén saját bélyeget hordanak. Ezek a régi népszínművek és parasztkomédiák, melyek, a bajor, tiroli és más szomszéd tartományokbeli hasonló játékokra emlékeztetve, Stiria némely vidékein még időnként előadatnak. Itt hasonlókép csak a szövegük és tartalmuk jöhet tekintetbe, mert az ábrázolás módja, a jelene- tezés egyszerűsége s az egész előadás rajza inkább a népélet eseményeire Stájer földön születtem én, Ott terem a derék legény, Kilenczedik zászlóaljba Szürke és zöld a kabátom, „Kilenczes" van a gombjában, Kalapomon toll imbolyog, Ugy-e, helyre vadász vagyok. Vadász vagyok, nyalka! Edes hazám, Isten veled, Messze olasz földre megyek. Olyan nehéz volt a szivem, De a bánat nem bir velem; Hisz bennem ifjú vér, S hogyne volnék kevély? Kilenczedik zászlóaljba Vadász vagyok, nyalka!