Seite - 234 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Stiria, Band 7

234 ban már nincs sem genitivus, sem helyhatározó eset, ezeket már a többes számmal pótolja. Az elébb-elébb haladó egyszerűsítés kedveért még egyes hangtani törvények is megszűnnek. így pl. az ó-szlovén a-declinatioban kemény gyökmássalhangzó után az egyes szám genitivusának s a többes szám nominativusának és accusativusának y végzete van, ellenben a lágy mássalhangzójú törzsekben e : rajty (kézé), dt/sf (léleké). A mai szlovén nyelvnek ellenben csak egy végzete van, e : roke, duse s nem törődik a hang- tani szabálylyal, melyet pedig szóképzésnél s máshol is figyelembe vesz, s mely szerint a k az f és e előtt meglágyul. Ugyanez az eset a 7,-declinatio többes szám accusativusánál. Az z-declinatio pedig először is az egyes számban a nőnemű főnevekre szorítkozik. A mássalhangzós declinatiók végzetei végre nagyobbára a t- vagy az ^-declinatio szerint képződnek s így az ejtegetés egyszerűsíttetik. A kemény és lágy névmási törzsek ejtegetési végzeteiben is megtörtént már a kiegyenlítés és pedig úgy, hogy a lágy törzsek szerinti ejtegetés lett a győztes, a toga-ból (azé) tega lett, mint a vsega (minden) szónál. A nyelvvidéknek csak a keleti határán maradt meg a kemény ejtegetés nyoma e kérdő névmásban koga (kié). Hasonlókép a melléknévnél is elmaradt a kettős ejtegetés. Míg ugyanis az ó-szláv nyelvben a melléknévnek egy nominális meg egy összetett decli- natiója van, melyek közül ez utóbbi más nyelvek névelőjének a használatát helyettesíti, a mai szlovén nyelv csak az összetett declinatiot ismeri. Csak a hímnem egyes szám alany- és tárgyesetében maradt meg mind a két ejtegetés. — Ügy szintén az igehajtogatás is egyszerűbbé lett. Az imper- fectumot ma valamely imperfectiv ige múlt idejével fejezik ki, hasonlóan az aoristushoz, melyet valamely perfectiv igének részint a jelen, részint a múlt idejével pótolnak. Ez által az imperfectum és az aoristus fölöslegessé vált s jóformán ki is veszett. Azonban megvoltak az új-szlovén nyelvben is, a mint ezt nemcsak a freisingi emlékek, hanem a XV. és XVI. század későbbi iratai is bizonyítják, sőt az imperfectum némely nyelvjárásban ma is megvan. Az igetörzsek sokfélesége megmaradt s a hajtogatási végzetek is. Csak az egyes szám első személyében találjuk meg mindenütt az m személy- ragot. A míg tehát az ó-szlovénben meg kellett különböztetni, pl. a nesa (viszek, hordok) és a vemb (tudok) végzetet, ma mind a két igében egy- formán ott az m : nesem, vem. Az igenevek közül csak a szenvedő jelen veszett ki; ennek származékai, pl. a zenim (vőlegény), főnevekké váltak. Az igenévi jelen időt most az imperfectiv igék múlt idejű igeneve pótolja.