Seite - 375 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Stiria, Band 7

375 külföld felé is lehetővé tették a fa kiszállítását, s mikor végre a tartományban a fát fogyasztó és a fát földolgozó iparágak létesültek. Ezek az iparágak újabban oly fejlődést nyertek, mely remélni engedi, hogy az erdőbirtokosok, még ha az ásványi fűtőanyag a vasgyáraknál még inkább kiszorítaná is, vagy épen megszűntetné is a faszén fogyasztását, kárpótlást fognak találni ebbeli veszteségükért. Az erdőbirtokosok tehát a helyzet e nagy átalakúlása mellett még jól járhatnak. Nem így a nagy számú szénégetők, a kik többnyire öreg emberek, s a kik eddigelé a parasztok, vagy nagybirtokosok erdeiben fekvő, vagy álló boksákban égették a szenet. Ezek legnagyobb részének el kell majd hagyniok télen-nyáron lakott magános kunyhóikat s más kereset után keilend látniok. A favágók nagy száma ellenben a fának megváltozott fölhasználása miatt nem fog károsodni. Ezek az emberek úgy, mint eddig, ez után is fölveszik a fejszét, fűrészt, csáklyát s kivonúlnak vele az erdőre s tovább folytatják sajátságos, rég megszokott erdei életmódjukat. Ki jutva a munka helyére, a munkavezető, mint réges-régi idők óta, úgy most is kijelöli a kunyhó helyét, ha lehetséges, valami forrás közelében, aztán két-három sor, egymásba rovott gerendából, melyeken a szarufa nyug- szik, összeüti a kunyhó vázát. Ha aztán a tetőt lúczfenyőkéreggel befödte s a csúcsfalakat beburkolta : a kunyhó közepén kővel bélelt farekeszben fölállítja a nyílt tűzhelyet s a kunyhó ajtajával szemközti fal mentében az ágyat, — melyet „bokrát"-nak nevez. Akkor aztán bele lehet költözni. Ez emberek munkája hajnalban pitymallatkor kezdődik s délig tart. Ekkor készül az ebéd, a felső-stájeroknál galuska és lisztkása — Nockerl és Sterz, — melyet fehér rozs- vagy búzalisztből, lehetőleg sok olvasztott vaj hozzá adásával minden munkás maga készít, míg az alsó-stiriai szlovén a maga polentáját vagy kukoriczakásáját szalonnával és sajttal közös szakács által készítteti. Ebéd után egy, legföljebb két órát pihennek a munkások, aztán csak este térnek ismét vissza a kunyhóba s fölkeresik éjszakára szalma- ágyukat. E csöndes egyhangú életnek nincs más kellemes változatossága, mint az egy vasárnap, az is csak azon idő alatt, míg a havason a marha legel s fönn a hegyről női ajkakról hangzik le a „jodler". Hétfőn reggel ismét ott találjuk a favágókat munkájoknál, annak különböző szakainál, a mint halad, a fadöntésnél, legalyazásnál, hántásnál, eldarabolásnál, s végre a jeges csúsztatok építésénél, mely munka körűi gyakran bámulatosan gyakorlati érzéket árúinak el ; csupán szemmérték után szabják meg a lejtő