Seite - 72 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Karinthia), Band 8/1

72 huszonnyolcz év múlva kapott kegyelmet s mint kanonok fejezte be életét Regensburgban. A Habsburgok hatalmára igen károsnak bizonyúlt országaik gyakori fölosztása. Ily úton Karinthia még 1375-ben III. Lipót kormányzata alá került, kinek a belső tusák nagy bajt okoztak. A polgárok szintén sokat szenvedtek a nemes uraktól, miért is 1386-ban St.-Veit, Klagenfurt és Völkermarkt városok szövetkeztek a fosztogató urak ellen és közös érdekeik védelmére. Mikor a herczeg a sempachi csatában elesett, testvére III. Albert vette át az összes osztrák tartományok kormányát. Ennek halála után ismét hosszú viszály támadt a Habsburg-családban s csak 1411-ben, miután a párttusa valóságos belháborúvá fajúit, ment végbe az állami viszonyok ideiglenes rendezése. Vas Ernő, III. Lipót egyik fia, egész Belső-Ausztria (Stiria, Karinthia, Krajna s a szomszédos kisebb területek) kormányzatát egyesíté kezében s a karinthiaiak is meghódoltak neki. Ö volt az utolsó herczeg, kit a hagyományos régi módon iktattak be (1414). Az ő uralkodása alatt szakadt magva az Ortenburgok grófi nemzetségé- nek. A dús örökség, melyhez Spittal és Paternion mezővárosok is tartoztak, a hatalmas Ciliéi grófokra szállt, kik csakhamar harczba keveredtek a bam- bergi püspökkel, később pedig V. Frigyes herczeggel (1440 óta római királylyal), Vas Ernő fiával. Csak 1443-ban hódoltak meg V. Frigyesnek s családjok kihalta esetére az öröklést Ciliiben, Sternbergben és Orten- burgban a Habsburgoknak biztosították. Ez az eset beállott, midőn Ciliéi Ulrik Belgrádban megöletett (1456). Frigyes nem késett hűbérúri és örökösödési jogaira támaszkodva a Cilleiek legtöbb belső-ausztriai jószágát hatalmába keríteni. V. Frigyes, mint császár III. Frigyes, uralkodásának kora szenvedések- ben gazdag volt Karinthiára nézve, mert úgy szólván sohasem pihentek a belső tusák s ismételten idegen ellenség tört be az országba. Alig verték le a lázadást, melyet Baumkircher András Stiriában támasztott s melyet czinkos- társai Karinthiába is átvittek, mikor török lovashadak pusztítva, gyújtogatva és gyilkolva nyomúltak a Kanker-hegyszoroson át Bleiburg ellen s onnan a Jaun- és Glan-völgybe, honnan számos foglyot hurczoltak el (1473). Mikor a törökök másod ízben betörtek (1476) s a Száva völgyéből Weissenfelsen és Villachon át rettenetes pusztítások közt egy részt a Gurk-völgybe, más részt a Jaun- és Lavant-völgybe nyomúltak, gyorsaságuk miatt az országos nemesi fölkelés nem tudott nekik ellenállani. Nagy elégedetlenség fogta el