Seite - 74 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Karinthia), Band 8/1

74 teljes legyen, a törökök újra megjelentek (1480, 1483)» A háború a császári zsoldosok és a magyarok közt Hunyadi Mátyás király haláláig tartott (l 490); csak akkor hagyták oda a magyarok a salzburgi érseki várakat. A török elleni háború czéljából Frigyes az egyházi Szent-György lovagrendet alapította ugyan s a millstatti kolostort az összes hozzátartozó birtokokkal átengedte annak ; ez a rend azonban nem volt képes föladatát teljesíteni, mert nem volt elég pénze s így tagjait sem bírta kellő számra emelni. Midőn Frigyes császár meghalt (1493), I. Miksa a Habsburg-család összes országait egyesítette kezében. Buzgón fáradozott a sebek orvoslásán, melyeket a háborúk és ellenséges betörések okoztak ; hatalmasul föllépett az ököljog ellen s a török veszély elhárításán munkálkodott. Osterwitzben fegyvertárat alapított. A rendek óhajának megfelelően Miksa az ismét elszaporodott zsidókat kiűzte Stiriából és Karinthiából (1496). Ugyanezt tette a maga területén a salzburgi érsek s valamivel később a bambergi püspök is. Lénárd, az utolsó görzi gróf, halálával grófsága régi családi szerződések alapján Miksára szállt, ki az alsó Puster-völgyet Lienzzel, noha addig Karinthiához tartozott, Tirolba kebelezte. így nyerte Karinthia mai határait (1500). Az a mélyre ható mozgalom, mely Krajna és Dél-Stiria parasztságának nagy részét 1515-ben elfogta s abban a követelésben tetőzött, hogy a földesúr elégedjék meg az őstől fogva szokásos szolgálmányokkal s ezeknél többet ne kívánjon jobbágyaitól, Karinthiába is elhatolt. Pustritzban Greifen mellett július 1-én valami 3.000 paraszt tanácskozott s szövetséget kötött, melynek vezetői Grosz Kristóf és Mur György voltak mint kapitányok, kik mellé több alkapitány, szószóló és tanácsos rendeltetett. A mozgalom a Jaun- és a Gail-völgybe, éjszakra meg Strassburgig és Hüttenbergig elterjedt. A rendeket nyugtalanították ez események; nagyobb haderőt gyűjtöttek tehát s a császári zsoldosok támogatásával lassankint leverték a lázadást. Mikor a rendi hadsereg az országon végig vonult, St.-Veit fejedelmi város kapuinál is megjelent. De a polgárok szabadalmaikat féltve, csak hosszú vonakodás után bocsátották be a városba. A nemesség és papság ezt olyan zokon vette, hogy fölkérte a császárt : engedje át nekik Klagenfurt városát, melyet jobbágyaik jövendőbeli zendülései esetén biztos védhelyűl használhassanak. Miksa telje- sítette e kívánságot (1518) s a rendek megígérték, hogy Klagenfurtot várrá alakítják át. Minthogy azonban Klagenfurtnak rendi várossá való nyilvá-