Seite - 141 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Karinthia), Band 8/1

141 művészetét a Dráva felső völgyében született Marx Frigyes „Gedichte" és „Gemüth und Welt" czímű lantos költeményeiben, valamint „Olympias" és „Jacobäa von Baiern" czímű drámáiban. Schlegel T. legújabban ismét ó-karinthiai mondatárgyak költői földolgozására adta magát. A jelenkor lantos költője Stainbergi Rauscher Ernő (született 1834 szeptember 3-án Klagenfurtban). Szülőfölde iránti hő szeretet, nemes férfiasság, erkölcsi szilárdság s határozott, biztos világnézet az alapvonásai költeményeinek. „Norá"-ja, e lantos epikai költemény, „Am Hochkaru czímű verses novellája, „Fiorenza" czímű idillje és „Die weisse Rose"-ja illatos költői virágok. A komoly erkölcsi tanulságot nyújtó elbeszéléseiről, mint ifjúsági iró isme- retes Frisch Ferencz és Francisci F., a mesemondó, zárják be ez iró-sorozatot. Tájnyelv és tájnyelvi költészet. — Karinthia egyike azon nagy kapuk- nak, melyeken át a középkor kezdetén a vándor csoportok éjszakról, vagy keletről a napfényes dél felé vonúltak. Ámbár itt sem a zordon magas völgyek, sem a korábbi műveltség számos rom-maradványai nem hívogatták letelepedésre az embereket, mégis valószínű, hogy, főleg a nagy hadi ország- úttól kissé félrébb eső völgyekben, itt maradtak a germán vándor csoportok egyes töredékei, melyek a szláv uralom alatt is megőrizték nemzeti önálló- ságukat s aztán a kelet felé mind elébb-elébb nyomúló bajuvár törzszsel összeelegyedtek. Akár ez, akár a tartomány sajátszerű természeti állapota, akár pedig a szomszéd idegen nyelvűek hatása volt legyen is az ok, — elég az hozzá, hogy kiképződtek e kis tartományban azok a sajátszerű nyelvi jelenségek, melyeket közönségesen karinthiai tájnyelvnek neveznek, a melynek Közép- Karinthia lépcsőzetes vidékein van a fòteriilete, oda számítva a Dráva-völgy alsó és a Gail-völgy német részét is, míg a nyugati rész az oda szögellő Pusterthal hatása alatt áll, a keleti rész pedig a stájer hatás elől nem zárkózhatott el. A Tauern Alpesek hatalmas határsánczolata, meg a Karin- thia és Felső-Stiria közt emelkedő terjedelmes, alpesi legelőkben gazdag hegytömeg azt okozta, hogy az éjszaki részen lehetőleg tisztán megmaradjon az ottani nyelvjárás, valamint más felől délen az idegen nyelv állott erős korlátúi. Észre lehet ugyan még venni a Katsch-völgyben (a Lieser felső völgyében) a lungaui nyelvjárás átharapódzását, de a Möll-völgyben sehol sem találkozhatni a pongaui vagy pinzgaui „Hüttal bam Bachal"-féle szólással, sem a Metnitz-völgyben a felső-stiriai nyers beszédmóddal; csupán a Görtschitz-völgybe nyomúlt át a stiriai nyelvjárás a mondákban bővölködő