Seite - 179 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Karinthia), Band 8/1

179 s az egész dallam rendesen négy ütenyböl álló tagokra oszlik. A kemény hangnem az általánosan uralkodó. A dalt néha követó jodler a tartomány idősb zeneértőinek állítása szerint a nyugati szomszédságból került át. Alig tévedünk, ha azt állítjuk, hogy ama sajátszerű előadásmód, mely szerint a dallamot éneklő hang az egyik kisérő hang alatt jár, Karinthia népének kor- és nemkülönbség nélkül általános daloló kedvében leli magyarázatát. A leányok is bele akarnak vegyülni a karba. „S minthogy a karinthiai dalok legnagyobb része a szerelemről szóltt, írja Wölwich, „nem csoda, ha a daloló legények a ked- veseiket is bele vonták a körbe s velük együtt énekeltek. De viszont az is természetes, hogy a leányok már szégyenlős természetüknél fogva sem vállalkozhattak a vezérhangra, s így csak az egyik kisérő hang juthatott nekik. Ennek pedig megint könnyen érthető okból magasabbnak kellett lennie a vezérhangnál, a mely ilyenformán csakis bariton lehetett." Hogy az utóbbi félszázad folyamán nagy számban termett karinthiai dalok közül még az imitt-amott már nyomtatásban is terjesztettek szerzőinek nevei sem igen keltek a közhír szárnyára, annak oka leginkább a karantán ember szerénységében keresendő, mi nem engedi, hogy a szerző művével, melyet többnyire a maga gyönyörűségére teremt, dicsekedjék. Ennek egyik bizonyítékául szolgálhat az is, hogy a legtöbb karantán dalszerző egyúttal jeles énekes is volt, illetőleg ma is ezek sorából kerül ki. A bécsi zenekedvelők egyesülete már 1828-ban hirdetett ugyan pályá- zatot egy, az osztrák örökös tartományok egész területét felölelő népdal- gyűjteményre; de, miután ennek magára a népre vajmi kevés hatása volt, a legelső és legbecsesb karinthiai dalgyűjtemény a Herbert Ödön báróé, mely körülbelül három évtizeddel ezelőtt jelent meg két füzetben, egy énekhangra zongorakísérettel, s utóbb Decker Ferencz buzgalma folytán öt füzetre egészült ki. Férfikarokra való átiratokat Reiner, Metzger, Köstinger, Weinwurm és mások szorgalmának köszönhetünk. * Valamennyi karinthiai dal között a legelterjedtebb mindenesetre a Herbeck Jánostól 1864-ben férfikarra átírt következő három: „Dirndle tiaf drunt' in Thal", „Lippitzbach is ka Thai" és „I thua wohl". Ezek bejárták egész Németországot, sőt még az Oczeánon túli németek is szívesen dalolják új hazájukban. * A szerkesztőség jegyzete. E czikk szerzője is egyik szorgalmas gyűjtője az eredeti karinthiai népdaloknak s ezek mintájára maga is számos dallamot szerzett. 23*