Seite - 431 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Krajna), Band 8/2

431 itt csak tartalmát mondjuk el röviden. Jancsi legény a vásáron egy fiatal leányt pillantott meg, a ki után szívét kimondhatatlan sóvárgás epeszti. A fiú elpanaszolja baját édes anyjának. Ez vigasztalja: „Hadd csak, fiam, majd építünk egy malmot. A sok őrletni járó ember közt majd eljön a te szép szeretőd is." Ment is a sok ember, oda ment mindenki, csak a szép leányka nem. — „Hadd csak, ne bánd, édes fiam, majd építünk egy fehér templomocskát. Oda majd eljárnak az emberek misére, köztük a te szép galambod is majd csak eljön.u Mentek is, ment mindenki, de a fancsi szép kedvese bizony csak nem ment oda sem. — „Hadd csak, ne búsúlj, édes fiam, majd kiterítünk egy hófehér halottat. A sok ember között, a kik majd eljönnek a halottat szenteltvízzel meghinteni, majd csak eljön az a szép leány is.u — S erre csakugyan el is ment. Az álhalott, a mint előre sejthető, maga Jancsi. „Micsoda furcsa halott ez? Mintha csak ugrásra állana a lába? A szeme mintha csak ki akarna nyílni (die Aglein hobent schich auwen Spross), a kezei mintha meg akarnának valakit fogni!" Alig, hogy a leány így szólt, fölugrik a halott s megöleli a rég várt kedvest. Ez a rémülettől halva terűi el, fancsi utána hal bánatában, e szókkal búcsúz- ván el az élettől: „Ha te érettem haltál meg, én is meghalok éretted!" A templomnak egy-egy oldalán temetik el őket. Az egyik sírból szőlőtő hajtott ki, a másikból rózsa. A két bokor fölfut a templomra s ágaik oda fönn, akár csak egy szerető házaspár (Konleute), szépen összeölelkeznek. Trisztán sírjából is szőlőtő fakadt, Izoldáéból pedig rózsa, s ugyané motivum svéd (sőt hozzátehetjük, hogy magyar) népballadákban is eló- fordúl. Egy szerb dalban a legény sírjából fenyúfa, a leányéból rózsa nő. Legközelebb áll a fenti gottscheei dalhoz egy szlovén ballada: „Az álhalott" czímű, mely Grün Anasztáz krajnai dalai közt német fordításban is olvasható. Csakhogy ez sokkal rövidebb és töredékesebb, így példáúl a szép záradék egészen hiányzik belőle. Egy másik igen érdekes ballada egészen vázlatos rövidséggel a feloldott átokról énekel. A leány elátkozza szeretőjét, mikor azt hallja tőle, hogy már másik kedvese van neki, a ki feje-vánkosánál ül. Azzal átkozza meg, hogy eleven testében rothadjon le a hús a csontjairól s lelke a testétől el ne tudjon válni. Ez be is következik, s a szenvedő most elhagyott szeretőjeért küld, hogy ez oldja föl a rá kimondott átkot. Ez is Trisztánhoz hasonlít, ki sebesülten és Fehérkezű Izoldától ápoltatva szintén első kedveseért, a szőke Izoldáért küld. Ebben a balladában a két első hívásra azt feleli az