Seite - 442 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Karinthia és Krajna (Krajna), Band 8/2

442 utolsó évtizede kivételével a XVIII. század is úgy mennyiség, mint minőség tekintetében oly szegény az irodalmi termelés terén. Mindezen bajok teté- zésére még a nemesség és polgárság is, mely azelőtt az irodalom lelkes pártolója volt, most egyszerre teljesen közömbösen viselte magát minden e nemű törekvés iránt; szóval a körülmények egyáltalán a régi kedvezőkből teljesen ellenkezőkké változtak, s így könnyen érthető a rohamos hanyatlás, mely ennek következtében beállott. A jezsuita rendnek irodalmilag vagy a nevelés terén működő tagjai csak úgy, mint nagy részt a többiek is, épen nem törődnek a honi irodalom ápolásával, mely ilyenformán a jezsuita iskolákból kikerült szerzőknél rendesen nem is, legfölebb kivételképen részesült némi figyelemben és csekély támogatásban. Ennek elég jellemző bizonyítékáúl szolgál az operosusoknak 1693-ban alapított akadémiája (Academia Operosorum Labacensium), melynek minden egyéb, csak a legszükségesebb nem volt benn a programmjában, úgy hogy már ezzel mindjárt megalakúlásakor maga oltotta magába a föloszlás csiráját. A nem- zeti alapot elhagyván, általánosabb érdeklődésre és támogatásra nem szá- míthatott, s így nem sokára dicstelenül lejárta magát. E súlyos tévedést belátták az utódok, kik a Mária Terézia és II. József újításai nyomán a szlovének közt is föllendült szellemi élet egyik jelenségeként föltámadt akadémiát immár természetes vagyis nemzeti alapra állították, úgy hogy ez intézmény fölélesztői lettek egyúttal a szlovén irodalom legszorgalmasabb művelői is. A mi az ellenreformáczió óta egészen az imént említett időszakig irodalmi téren történt, az mindamellett, hogy mintegy ötven író versenyzett a munkában, legnagyobb részt csekély jelentőségű : alig egyéb sok névnél, melyek közt nincs egyetlenegy Dalmatin sem. A reformáczió nagy vív- mányaival nem igen törődtek, vagy fogalmuk sem volt azok értékéről annyira, hogy pl. az eretnek könyvek ellen folytatott herostratusi elbánás következtében még az oly ártatlan s e mellett oly szükséges munka is, mint a Bohorií-féle „Arcticae horulae", írók előtt is sokáig teljesen ismeret- len maradt s a szó szoros értelmében újra volt fölfedezendő. Az e korbeli munkák nem igen lépnek ki a vallásos, épületes és intelmi íratok keretéből; csak elvétve akadunk itt-ott egyre, mely a szlovén nyelv grammatikai vagy szótári földolgozásával foglalkozik, s ez utóbbiak közt találkozunk legelőször karinthiai, stájerországi és a tengervidékról való szerzőkkel is a többiek sorában. Jóllehet e termékek legnagyobb része nem jobb közép-