Seite - 96 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1
Bild der Seite - 96 -
Text der Seite - 96 -
96
elkészül. (Sok helyütt a mennyasszony-ágyat már a lakodalom előtti napokon
helyre viszik.)
De a társaság többi része sem pihen. Hajnalban oszolva szét, a fiatal-
ság nem keresi az álmot, hanem sorra járja az ismerős rokon- és lányos
házakat, s míg a szépnem piheni a tánczot, ők az udvaron széledező
baromfiakat elütögetik lábaikról, s a martalékot valahol fellakmározzák.
Ez a tyúkver'ó.
A menyasszonyi ebéd után a vendégek eloszolnak. Akkor a meny-
asszony elővesz egy meszelőt, s az egész felfordult házat kimeszeli, felsöpri,
berendezi. Névleg ugyan egyedül, valósággal azonban többek segítségével.
A következő napon, de legkésőbb a legközelebbi vasárnap, az új pár,
szülők és testvérek kíséretében templomba megy; a menyasszony bemutatja
fejkötőjét, az egész isteni tisztelet alatt állva marad, egyszersmind (némely
helyeken) menyasszonyi koszorúját a templom falára vagy a kathedra
oldalára függeszti. Délben nász-ebéd a vőlegényes háznál; ahhoz egy hétre
ismét nászebéd a menyasszony szüleinél, melyen csak a szorosan vett háznép
van jelen. Itt beszélgetik és bírálgatják meg a lefolyt napok érdekesebb
eseményeit: ki hogy mulatott; mi volt jó, mi nem volt jó, hogyan kellett
volna, stb. Ezt az ebédet hívják kárlátónak, néhol kisvendégségwk.
A házassági szokásokkal összefüggésben röviden érintjük a nők örökö-
södési jogát is. A nő egész a legújabb korig, az ősiség eltörléseig, semmi
ingatlant nem örökölt s kelengyéjén kivűl nem vitt egyebet férjéhez ingó-
ságoknál és készpénznél, melylyel a szülők a törvény kedvezőtlenségét
kiegyenlíteni igyekeztek. Ez a századokig fennállott gyakorlat annyira meg-
gyökeredzett, hogy még ma is, évtizedek után vannak községek, melyekben
a régi szokás áll fenn. A leányt férjhez menetelekor jól-roszúl kielégítik,
egyszersmind irást vesznek tőle, melyben minden további öröklési követelé-
seiről lemond, a perlekedő asszony pedig, ki férfi testvérei ellen kereskedik,
közmegrovás alá esik. Ilyen helyeken gyakran hallani a gazda dicsekedését:
„Az én házamban az asszonynak egy tű-érője sincs".
E törvénynek megvolt a nagy szabályozó hatása a családi életre.
A nő nem hagyta, nem hagyhatta el férjét minden csekélység miatt; sőt
nagyobb okokból sem, mert az urahagyott nőt sem ég, sem föld be nem
vette, legkevésbbé a szülői ház. Ha volt is ilyen, nem igen merte magát
mutatni, mert újjal mutattak rá; elvonúltságban élt, gyászban járt. Válóperek,
vadházasság nagy, népes községekben is évtizedeken keresztül sem mutat-
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Magyarország II (1), Band 9/1
- Titel
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Untertitel
- Magyarország II (1)
- Band
- 9/1
- Herausgeber
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Verlag
- Magyar Királyi Államnyomda
- Ort
- Budapest
- Datum
- 1891
- Sprache
- ungarisch
- Lizenz
- PD
- Abmessungen
- 15.16 x 21.91 cm
- Seiten
- 306
- Kategorien
- Kronprinzenwerk ungarisch