Seite - 235 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1

235 szilajnak és fékezhetetlennek bizonyult, mert faji ösztöne sem nomád életével, sem patriarchalis intézményeivel nem bírt bele illeszkedni az állami szerve- zetbe. Nem is akart; mert a korona birtokain telepedvén le, nem ismert más urat a királynál, kinek, összes fegyverfogható népességével, bandé- riumához tartozott, s a ki a nyugtalankodó olygarchia ellen mindig kész hadsereget talált a nem rég is közszájon forgó vármegyei csúfolódás szerint „hűségben telhetetlen" kunokban (királyi kunok, cumani regales, katonailag szervezve, megkülönböztetésül a mezei kunoktól, cumani rurales, a kun földön lakó parasztságtól). Arisztokrácziája nem volt soha, s ilyet nem is akart ; várai nem voltak ; az összes kun területen nincs egyetlen várnyom ; vármegyékké alakúlni nem akart, s mivel a vármegyei rendszer belső össze- függésben állott az egyház-megyei rendszerrel, önként érthető, hogy valamint a jobbágyi terhek, úgy a papi tized ellen is küzdött, s így kereszténysége is sokáig nagyon ingadozó alapokon állott, s nagyon lazán függhetett az egyház-szervezethez, a mint ez kitűnik a főpapok gyakori panaszaiból és a pápák fenyegetéseiből, valamint azon jelenségből is, hogy az egész területen alig van templom, melynek alapjai a XIV. századig mélyülnének, s az itt-ott látható kápolnadombok legfölebb azon kísérletek emlékeiül tekint- hetők, melyeket az egyház közrehatásával megtérítésükre és rendbeszedé- sükre az állam tett. Végre is az állam fáradt bele, s az időre bizta czivilizálását a fajnak, mely igen hasznos és jó barát, ha . . . . nem bántják a szakállát. És azután IV. László király alatt törvény által is szentesített szabadalmi okirat által megnyugtatva, s talán a királynak végzetén is megdöbbenve, csendesen marad s folytatja nomád életét. .... Lenge sátor és faház Alatt szilaj kun nép tanyáz; Mozgó faluit, városit Le a Tiszáig, Marosig, Hol itt emelvén, hol amott, Mint tengeren szél a habot. Az alföldi nagy oczeán Örök vándorlás színhelye, A törzs-apa család feje; A férj, a nő, fiú, leány, Ifjú, öreg, úr, vagy cseléd Magával hordja mindenét, S veszteg marad, vagy útra kel, A mint a nyáj bőven legel, Vagy szűk mezőt nyújt már a hely. így él e nép .. . . (Arany.) Városa a „szállás", faluja az „ülés", háza a sátor, vagyona a gulya, ménes; szolgája a paripa, nyerges vagy kunhátas; amarra kun-nyerget (tergenye) tesznek s hadba viszik, emez szekér elé fogva, vagy szőrén ülve