Seite - 238 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (1), Band 9/1
Bild der Seite - 238 -
Text der Seite - 238 -
238
szerfölött keskeny talpú kerekei könnyen forogtak homokban és ingovány-
ban, — más pusztára röpült az egész „szállás". Ha ezzel elkéstek, akkor
csak a bírák menekültek, mert különben ők szenvedtek az egész népért.
Kun szempontból tehát nem olyan képtelenség az, a mivel egy kun biró
egykor, valami ellenség közelgetésekor, búcsút vett az uraiméktól: „Polgár-
társak! én már megyek. Ti védelmezzétek a várost az utolsó csepp vérig!"
A török kiűzetése után új szervezés várt az egész országra, s e szer-
vezés követelményeinek, az akkori formák között, a számban és erőben meg-
gyengült s politikailag egyébként is jelentéktelen Jász-Kunság nem állhatott
útjában. Be kellett illeszkednie a feudális keretbe. Eladatott a német vitézi
rendnek ; ettől ismét a pesti invalidusok házának jutott zálogos birtokába,
s egyszersmind eddig hajthatatlan nyaka igába, noha a jobbágyokéhoz
mérve épen nem nehéz igába. De a földesúr sem örömét, sem hasznát nem
igen élvezte roppant birtokának; a kunok tettek róla, hogy ne élvezhesse.
Csendes vagy nyilt zúgolódásaik, gyakori kérvényezéseik, s hatalmas párt-
fogójuk, a nádor, ki maga is érezte jogai csorbulását az új állapotban,
végre meghozták a várt eredményt. Megengedtetett a jász-kunoknak, hogy
megváltsák magokat a jobbágyi terhek alól; meg is váltották — földet és
embert együtt értve — több mint félmillió forinton; az újra megvásárolt
kiváltságokkal együtt felújult a hadi kötelezettség is, melynek fejében az
akkori burkus hadjáratra azonnal ezer lovast állítottak. Ez történt 1745-ben,
Mária Terézia, vagy, a mint a kun ember mondani szereti, felséges Mária
Terézia uralkodása alatt.
A váltságösszeget a 25 kun községre területük arányában vetették ki,
(a nagyobbakra: Jász-Berény, Halas, Karczag, Kun-Szent-Miklós 40—65
ezer forinttal,) a községi hatóságok viszont az egyes lakosokra bízták, vagy
kényszerítették a birtoklott vagy birtokba veendő földek utáni váltságösszeg
kifizetését. A hol gyér volt a népesség, idegeneket is szívesen részeltettek.
Noha sokakat kényszeríteni kellett a váltságra, s így a tetemesebb váltság-
fizetésre ajánlkozók kész szívvel fogadtattak is : mindamellett gondoskodtak
arról is, hogy a fák ne nőjjenek az égig, s meg volt határozva a maximum,
melyen felyűl senki nem válthat. Innét a Jász-Kunság társadalmi tekintet-
ben maradt, a mi volt. Tiszta plebejus, amolyan római értelemben, némi
patrícius elemmel, mely a „nemzetes" czímet szenátorsággal s egyéb községi
hivatalokkal szerzette meg s hagyta maradékára. Nemesnek eléggé nemes
volt mindenki, de politikai suly nélkül. Arisztokrácziát, mint alább látni fog-
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Magyarország II (1), Band 9/1
- Titel
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Untertitel
- Magyarország II (1)
- Band
- 9/1
- Herausgeber
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Verlag
- Magyar Királyi Államnyomda
- Ort
- Budapest
- Datum
- 1891
- Sprache
- ungarisch
- Lizenz
- PD
- Abmessungen
- 15.16 x 21.91 cm
- Seiten
- 306
- Kategorien
- Kronprinzenwerk ungarisch