Seite - 293 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

293 embert megsegít jutalom nélkül, s az idegen iránt barátságos. Nincs ezek közt dolga a birónak; még csak egy csendőr sem vigyáz rájuk. Azonban még a pásztor nép közt sincsen egyenlőség, itt is rang- osztályok vannak. Legfelül áll a gulyás, azután jön a csikós. Gulyás és csikós még barátkozik egymással ; de már a másik kettővel nem örömest komázik, a kik között rangban elébb áll még a kondás (a mi jellemző a sertéstenyésztésére büszke Debreczenben), utoljára jön a juhász. Az évenként tartott nagy vásár alkalmával mind a négy osztály összegyűl a hortobágyi csárda ivószobájában. A hortobágyi nagy csárda a hason nevű folyó partján, derék kő-épület, kényelmes, jól ellátott vendégszobákkal ; korcsmárosa úr-féle, mert egyúttal bérlő; tart jó bort, jó konyhát; rendesen magyar ember, a kivel a vendég- nek kezet szokás szorítani. A csárda végében van a nagy kőhíd, egy monumentális építmény, kilencz boltíves pillér- től emelve. Az a monda róla, hogy építésekor a hozzá való meszet tejjel oltották meg, azért olyan tartós. A Hortobágy vizén inneni pusztán tartják meg a nagy marhavásárt, melyben érdekes látvány az, midőn a csikós a vevő által kiszemelt szilaj paripát a nyakába vetett pányvával elfogja. A karám a pásztor nép hajléka: fecskerakású fal, nád födél, kivűl kirúgó eresz, az alatt áll a polczra elrakva az egész hétre való kenyér, s nagy fabödönben az étel, a melyet a csikósnak, gulyásnak a városban lakó felesége hoz ki vasárnaponkint. Csupa savanyú lére készített ételek : fehér eczetes kaszás lé^ töltött káposzta, espékes, savanyú paszuly. Ez a puszták szakácskönyve. De maga is ért a szakácssághoz a csikós és gulyás. A karám mellett látjuk mindenütt a vasalót. Ez egy kerek, kunyhóforma, felül nyitott Debreczeni polgár.