Seite - 406 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország II (2), Band 9/2

406 földesúr telepített a felvidékről tizenöt katholikus családot, melyek ma is az úgy nevezett Tót-utczán laknak, de teljesen elmagyarosodtak. A most is tótajkú lakosok: Bikácson, Fegyverneken és Sarkadon, dohánykcrtészekűl Békés-Csabáról telepítve gr. Almássy által, — mondhatni nem értek még rá magyarokká lenni. Zsidók csak száz esztendeje telepedtek meg a síkon, s azóta gyorsan szaporodtak. Némely érmelléki község kivételével, átalában összeforrottak a régi lakosokkal. Czigányok Váradon vannak legtöbben, de egyebütt is jócskán. Rendesen a falu vallásán vannak, vályogvetés és muzsika a kenyerök. A maczedóniai görögök itt is, mint az Alföldön általá- ban, kihaltak. Diószegen templomuk is volt, de ma már egyetlen régi görög ivadék él a városban. E különböző népelemek és vallásfelekezetek példás békességben élnek egymással. Az oláhok közelednek a magyarokhoz, kiknek nyelvét több helyt jól beszélik. Berettyó-Újfaluban az „Oláhvároson44 laknak ugyan ó-hitűek: de nem tudnak oláhúl. Mező-Peterdcn magyar az ó-hitűek anyakönyve; a pocsajiak Papp-Szilágyi váradi püspöktől küldöttségileg kértek magyar tanítót. A kölcsönös türelemről ékesen szólhat Fúrta, hol a debreczeni kisprépost, és Tépe, hol a nagyprépost segítette megépíteni a református templomot. Darvason még 1848 előtt egy földmívelő izraelitát községi esküdtté választottak. A bihari magyarság általában véve nyíltszívű, vendégszerető, ember- ségtudó, ismeri a maga becsét; a mellett szorgalmas, élelmessége ritkán csap át kapzsiságba. Szereti az áldomásozást, mulatságaiban azonban nem túlságosan költekező. Nagy dáridó vai jár a keresztelő, a mikor is csigaleves, sült tyúk, csőröge vagy karingó kerül az asztalra. A bába, mivel ő hívja meg a komákat, a keresztelőn talpa fáradságáért pénzt szed; ha az új szülött fiú, elkapja a belépő vendégek kalapját s csak váltságért adja vissza. Kézfogó és lakodalom alkalmával a menyasszony és vőlegény a mestergerenda alatt űl s kettőjüknek egy tányér van föltéve. Versbe szedett násznagyi és vőfény-dikcziók járják, mikor a vőlegényt s menyasszonyt búcsúztatják minden ija-fija, susujàtól; továbbá kásapénz szedéskor, a meny- asszony felkontyolása s az ágy kikérése alkalmával. Éjfélkor pénzt szednek a meny asszony tánczért. A hívatlanul is megjelenő maskarák, vagyis asszony- nak öltözött suhanczok szereplését, mivel gyakran erősen illemsértő volt, egy-két év óta több helyt eltiltották. De most is fűszerezi a lakomát a kun