Seite - 8 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

8 Mielőtt azonban a tengervidék alpesi övétől búcsút véve a második övbe, a termékeny dombvidékre s a Karszt alsó lépcsőire szállanánk alá, előbb még vessünk egy pillantást közelebbről a Ternovani erd'ó tekintélyes fensíkjával tetőzött ama hatalmas hegységre, mely már előbb lekötötte a Monte Santóról kelet felé reá irányúit tekintetünket. A Ternovani erdő, a Jura-tenger e nagy korallszirtje, az egész görczi tartomány földtani törté- netének legrégibb emléke. Az erdei fának leszállítására rendelt út, mely a hegytetőre visz, igazán mintaszerűnek mondható. Alig érzi az ember a lejtőn való emelkedést, a mint lassanként mindegyre alább-alább törpülni látja maga előtt a Monte Santo csúcsát, mely pedig oly magasról tekint alá az Isonzo partjára és Solcano terére. A fensík első helysége, melyet útunkban érintünk, Ternovo, már is 105 méterrel magasabban fekszik a Monte Santo csúcsánál. A hegytömeg, melynek fensíkja az Isonzo és az Idria (Idrica) völgyei közt 800—900 méter tengerszín fölötti átlagos magasságban vonul el, majdnem a leg- meredekebb szakadékokig szálas erdővel van benőve. Ternovónál érjük el az erdő szélét. E fensík fölött még 400—500 méterrel magasb hegyek emelkednek, melyek a tengeren érkezőnek a parttól már jó messze szemébe tűnnek. E hegyek egyike, a Bukovcc, 1.447 méter, tehát majdnem oly magas, mint a Semering magas szomszédja, a Sonnenwendstein. Ez az erdő egyike a legnagyobb kiterjedésűeknek a monarchiában. A déli tenyészetre fellegvárként tekint alá a fölötte zöldelő éjszaki növényzet. A ki a görczi virúló mezőségről, az Isonzo partjáról halad föl ez erdőségbe, az éghajlatot illetőleg öt vagy hat szélességi fokkal éjszakibb vidéken vélheti magát. Leginkább érezhető e hirtelen átmenet őszszel, mikor az alsó vidék kertjeiben szüretelnek s még a fán érik az utolsó pár füge, odafenn pedig már a zord tél készül beállani. A Ternovani erdő nagyobb helységeiben, Ternovóban, Lokveben és Karnicában állami erdőtisztek és erdőőrök laknak, kiket mélyebben lakó pályatársaik a világtól elszigetelt állomáshelyeik miatt tréfásan „erdei manóktt-nak nevezgetnek. A mi különben ez általában művelt és vendégszerető emberek elzártságát és magánosságát illeti, az korántsem látszik oly elviselhetetlennek, ha az ember példáúl csak a derék ternovói erdőmester lakásának ablakaiból kínálkozó kilátást szemügyre veszi. Egyfelől a Triglav és a Mangart, másfelől meg a tenger gőzösei és halászbárkái lát- hatók. A kelő nap sugarai Szent Márk városának tornyait aranyozzák be előtte s a kékelő mélységben egészen világosan rajzolódnak le Udine házainak