Seite - 10 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

10 Görczböl a magasan fekvő Quiscába, vagy csak St.-Florianon és Ccrovon át Cormonsba menve, avagy Cormonsból a Monte Quarinra fölhaladva, e mosolygó tájék legszebb sajátszerűségeinek nagy részét megismerheti az útas. Itt fűvel benőtt vagy áttört Nagelfluhból álló lejtők között egy kis patakocska csörgedez; amott meggy-, füge- és olajfák zöldelnek a domb- oldalon, míg az átellenes déli lejtőn lépcsőzetes sorban állnak egymás fölött a szólólugasok. Mert a Coglio e tartományban a szőlő tulajdonképeni hazája. Az e tájon termő borok közt a legnevezetesebb s a legelterjedtebb a fehér bornak egy fajtája, a szó legsajátabb értelmében vett fehér bor, minthogy a szokottabb aranysárga szín helyett majdnem olyan világos és átlátszó, mint a víz. De jaj annak, a ki ez italt nem ismerve, ártatlan színében megbízik! Szakadékokban, a hol itt-ott egy-egy bükk- vagy szurok-fenyűnek még megkegyelmeztek, az éjszakibb erdő e végső hír- mondói mellett a Földközi-tenger partvidékeinek tenyészetéből is mutatkozik néhány ide tévedt előőrs. A tüskés spárga (Asparagus horridus), a szúrós tukma (Smilax), a vad myrthus, az ú. n. „idegen44 buzér és a pintyó itt ép oly honosak, mint a tengerparton. Az örökzöld tölgy cs boróka közt a szirti varjútövis és délvidéki pöszméte tenyészik úgy, hogy az ember egész meglepetve nézi a szomszédságukban található éjszakibb növényeket. A Coglio mosolygó halmaival majdnem inkább a Toscanai domb- vidékhez hasonlít, mint a közelebb fekvő Felső-Olaszországhoz. A fehér mezei-lakok mellett cziprusok állanak, s a napfényben csillogó síkság körvonalait ismét cziprusfák, karcsú márvány-tornyok és szelíd fényűk szegélyzik. Itt-ott a Coglio szélén tekintélyesebb erdő is mutatkozik még. így például a St.-Mauro és a Podsabotino lejtóin. Ezek mintegy három kilométernyire éjszaknak feküsznek Görcztől. A víz fölé rezgő-nyárfák és jegenyék lombja vet árnyékot. A cserjésből a hályogmakk fehér kelyhei kandikálnak ki, s a berkenyefa sűrű lombja váltakozik az ausztriai fekete- fenyű és az örökzöld hárs sötét koronájával. Tovább azután sűrű erdőül a szálasabb fák egész családjai következnek ; így a tölgyek közül a téli-, a nyári- és a csertölgy, a kétféle szilfa, a parókafa, a nagy és kis levelű hárs, a közönséges és a virágos kórisfa, a gyertyánfa és a komlós véniezfa, a jávorfa három fajtája, a somfa, a vörös-fenyű, meg a közönséges és a szemölcsös kecskerágó. Mindezen fanemek itt szálas növésűek. Ha mellettük még azokra is tekintettel akarnánk lenni, melyek csak elszórtan tarkázzák a nagyobb tömegekben uralkodó fajokat, akkor még egész sereg fa- és