Seite - 11 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

11 bokorfélét kellene elsorolnunk. Ilyenek a lúczfenyíi, a vörös-bű kk, a tiszafa, a már említett örökzöld tölgy, a Mahaleb-cseresznye, a barkóeza, a pisztáczfa, a bolyhos tölgy és az égerfa. A tartomány legtermékenyebb vidékeinek egyike a Görcz és Haiden- schaft közötti, gyümölcsben gazdag és gondosan megmívelt terület, melyet délen egy mészkőből álló hegylánczolat határol. Ennek legmagasb pontja a Terstelj (644 méter) délkeletre a Wippach melletti Ranzianótól. Ha Görcztől dél felé haladva egyenesen a tengernek tartunk, utunk e mészkü- hegysége?i át vezet, melynek kelet felé húzódó folytatásában emelkedik ki a Terstelj. Merna és Lokvica közt fekszik a kopár Nad lohevi fensík. Látjuk innen a tengert, a Wippach és Isonzo folyókat s a Görcz fölötti Monte Santót; a magas hegységről nézve mindez szürke és kék, a tenger pedig fénylik. Ez útnak Duino vagy Nabresina felé való folytatása a tenger- melléken tehető legtanúlságosabb kirándúlások közé tartozik. A fensík Lokvicától Hudilo-n (die „schlimme Autt) át egész Selláig terjed. Itt a széles földhullám hirtelen meredek eséssel szakad félbe. E 160 méter magas hágó valószínűleg egy ősi folyammeder éjszaki partfala volt egykoron. A föld alatt itt is mindenfelé barlangok húzódnak, melyek közül csak kevés van eddigelé kikutatva. A diluviális korszakban ez egész területen keresztűl-kasúl útakat vájtak maguknak a lefelé rohanó vizek. De épen ez az oka, hogy ma a Brestovica egész széles völgyében sehol a fölszínen nem találunk egyetlenegy víz-eret sem. Pedig csak egy pillantást kell vetnünk e tájra, hogy a hegyek alatt húzódó széles árokban az egykor erre elhaladt folyó medrére ráismerjünk, melynek még ma is meglévő tanújele a Doberdo-tó és a Jamle melletti vizek földalatti kortyogása. Valamivel Brestovicán túl ismét termékeny dombvidék következik, melynek aszfaltszerű sötét palával borított talajában fölötte gyakoriak az őskori halak csontvázai és lenyo- matai. Az őszi baraezk-, füge- és gránátalmafák ugyanitt már a tenger közelségére vallanak. A falakon már elég sűrűn mutatkozik a mantis-sáska s nagy gyíkok sütkéreznek a verőfényen. Imitt-amott egy-egy magános szelídfenyű látszik a sötétkék távolban. A krétamészb'òl álló dombvidékhez számítjuk még a Nabresinától s az imént leírt fensíktól délkeletre egészen Krajna és Isztria határáig húzódó területet is. Itt a Karsztnak, illetőleg e hegység ama részének tenyészete tárúl elénk, melyet a magasabban fekvő krajnai Karszttal ellentétben meleg Karsztnak neveznek. A Földközi-tenger partvidékének növényzete még 2*