Seite - 110 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

110 rendkívül kedvező helyzetbe jutott, hogy földmívelése termékeit, a zöldséget, gyümölcsöt, burgonyát, főleg a szőlőt, mely az enyhe éghajlat alatt néhány héttel előbb megérik, mint az éjszaki országokban, igen jó áron adhatja el Bécsben és más osztrák városokban. Leginkább azonban az emelte a várost, hogy egy évtized óta belépett a téli éghajlati gyógyhelyek sorába, melyek közt már elismert hírű ; a mi a kitűnő éghajlatot, az enyhe, egészségosztó levegőt, szelektől való csaknem teljes mentességét illeti, mikhez még a városi élet kellemességei járulnak, alig találhat egyenrangú versenytársra. Santa Lucia. — Aquileja. — Grado. A ki ma Aquileja területére lép, némileg csalódást fog érezni. Vannak ősrégi városok, melyek minden korszakon át megtartották rangjukat, mert jóllétök forrásai sohasem apadtak el, s így mintegy megújhodtak és építé- szetökben alig látszanak meg viharos multjok nyomai. Vannak viszont olyan városok is, melyek mélyen lehanyatlottak egykori polczukról; de, mivel az építőkedv a vagyonosság elapadásával természetszerűen megbénúlt, legalább a régi idők műemlékeit s ezzel egykori történeti jelentőségök bizonyítékait megőrizték. Aquileja sem az egyik, sem a másik csoportba nem tartozik. A mi ezt a büszke nevet ma viseli, az egy csoport szegényes ház a termékeny, csatornáktól átszelt síkon, minden városi jelleg nélkül. A római világvárosból, az adriai tengermelléki nagy kereskedelmi hely- ből s Itáliának a barbárok elleni hatalmas védbástyájából egyetlen fal, egyetlen oszlop sem maradt meg. Es a mi még csodálatosabb, a sok templomú patriarcha-város szintén eltűnt, kivéve a bazilikát, a harang- tornyot és a romban heverő baptisteriumot. Hogy kellően kimagyarázzuk ezen úgy szólván egymás fölött támadt két város teljes eltűntét, melyek közül a későbbi, habár fény és gazdagság tekintetében végtelen messzire maradt a régibb mögött, még mindig tetemes anyagi s még nagyobb egyházi hatalom kifejezője volt : egyáltalán nem elég azokra a szorongatta- tásokra, melyeken a hanyatló római birodalom polgárháborúiban Aquileja átesett, vagy a városnak a hunok és longobárdok általi elpusztítására s a patriarchatus középkori küzdelmeire hivatkozni. Sokkal inkább szem előtt kell tartanunk azt, hogy a harczias időkben a földmívelés pangásával az egykor virúló szántóföldjeiről híres síkság mind inkább elmocsárosodott, a posványi levegő mindenféle betegséget idézett elő, miért is a patriarchák