Seite - 166 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

166 Hogy sok név ma már nincs összhangzásban viselőjének nemzetiségével, vagy hogy a gyermekek sokszor környezetük nyomása alatt más nemzeti- ségűeknek vallják magukat, mint szüléik, az vegyes nyelvű országokban másutt is elégszer tapasztalható; de, hogy ugyanazon életkörülmények között felnőtt és nevelkedett testvérek közül az egyik olasz, a másik szláv érzelmű, arra egyebütt aligha akad példa. A különféle népfajoknak egymásra gyakorolt mély kölcsönhatása nemcsak a lelki élet nyilvánításaiban, hanem a lakosság testi tulajdonságaiban is fölszínre kerül. Gyakran találkozunk tiszta szlovén községekben oly egyénekkel, kiknek sötét bőrszíne, fekete haja és éles metszésű arczvonala hamisítatlan román származásra engedne következtetni. Másutt meg oly egyénnél, ki mélyen sértve érezné magát, ha olasz nemzetiségét kétségbe vonnók, német ősökre vall a szem világos kék színe; ismét másoknál éles ellentétben áll a nyelv, melyet beszélnek, az arczjelleg- és a bőrszínnek kétségtelenül szláv eredetet tanúsító vallomásaival. Ily körülmények között nem csoda, ha e tartományban nagyon gyér aratásra számíthat az, a ki a lakosság régi mondáinak, őseredeti szokásainak és hagyományainak keresésére indul. Amazok nagyobb részt eltűntek a nép emlékezetéből ; emezek pedig az egykori takaros népviselettel együtt szintén majdnem teljesen elkallódtak. Legfölcbb azon vidékeken maradt meg egy s más egészen napjainkig, melyek távol esnek az élénkebb forgalmú útaktól s a melyeket érintetlenül hagytak az újabb idők nagy átalakúlásai. Mindazonáltal akad még a tartományban nem egy említésre méltó hagyomány. így az ország legéjszakibb részében, a Triglav hegytömege körűi él az a gyönyörű monda, melyet Baumbach Rudolf költeménye immár a németül olvasó művelt közönség közkincsévé tett. Ez az aranyszarvú hófehér zergebak, a vadászok szívét elérhetetlen vágygyal emésztő Zlatorog mondája. Ha e csodaállatot puskagolyó éri, földre húlló izzadságából nyomban kisarjad a gyönyörűséges, édes illatú Triglav-rózsa, melytől a megsebzett vad azonnal meggyógyul, mihelyt evett belőle. A ritka szerencséjű vadászt azonban nagy veszély fenyegeti, mert a Zlatorog boszúló hatalmak védő szárnya alatt áll. E monda ugyan a Juli-alpesck mindkét lejtőjén, mind az éjszakkeleti krajnai, mind pedig a túlsó oldal tengermelléki lejtőjén honos, tulajdonképeni színtere azonban ott van, a hol szűk szikla- medrében a Soca (Isonzo) tajtékozva tör magának útat dél felé. Nem messze a Triglavtól, a Krn hegyes csúcsa közelében, ugyanazon hegylánczolatban a Bogatin-hegy mérhetetlen kincseket rejt, melyeknek elhordására hétszáz