Seite - 167 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

167 kocsi sem lenne elegendő. De úgy a hegynek, mint a lábánál még mindig elég magasan fekvő tónak környéke olyan zordon, hogy eddig még nem akadt kincsásó, a ki a tömérdek drágaságért be mert volna menni a hegy gyomrába. E vállalat csak annak a merész vadásznak sikerülne könnyen, a ki előbb a Zlatorogot el tudná ejteni. Ilyen azonban eddig nem akadt. Egyszer ugyan már érte a Zlatorogot egy jól irányzott lövés; de ennek sebéből kigyógyította a Triglav-rózsa. Dühében az aranyszarvú zerge összetaposta a Triglav melletti gyönyörű kertet, melyben legelni szokott, s azóta e helyen kopár kősivatag terűi el. A Rojenicé-k, kik e kertet ápolták, szintén kerülik azóta ezt a helyet. Hétszáz esztendő múlva azonban a Triglav köves talajából egy fenyűszál fog kinőni, melynek fájából készül majd annak a gyermeknek a bölcsője, kinek számára a sors a Bogatin kincsét főntartotta. Az Isonzo mentén lefelé tovább haladva, Karfreitbe érkezünk. E mező- város helyén állott a hagyomány szerint az ország egykori pogány lakosainak utolsó áldozó helye egy hatalmas tölgyfa alatt, melynek görcsös gyökerei közül egy szent forrás bugyogott ki. Azt mondják, hogy a keresztény időkben is messze földön nagy tiszteletben állott fát csak a XIV. században döntötték ki a vakbuzgó papok fejszecsapásai. Karfreit tőszomszédságában egy templomocska áll, melyről azt regélik, hogy hajdan az alatta levő s itt kiszélesedő egész Isonzo-völgyet tó borította, mely azóta eltűnt. Még alább a völgyben fekszik Tolmein. Az Isonzóba ömlő Tominska mentén e helytől fölfelé haladva, egy órai gyaloglás után a Tominskába szakadó Cadra torkolatához érünk. Még egy kis ideig haladván a hegy- oldalra meredeken vezető kigyódzó úton, egy barlang szűk nyílása elé jutunk, melyet a nép Dante barlangjának nevez. Azt tartja róla a rege, hogy a száműzetésében ide s tova bolyongó költő c tájon időztében nappal ebben a barlangban rejtőzött, míg éjjelenként a Tolmein fölötti Pockenstein nevű s Pagano della Torre aquilejai patriarcha uradalmához tartozó vár- lakban tartózkodott bájos hölgyek és nemes lovagok társaságában. A pásztor, kit útja késő esti órákban, vagy éjjel e barlang előtt visz el, aggódva szaporázza lépteit s félve tekint körűi a borzalmasan szép helyen, attól tartván, hogy a nagy száműzött hirtelen elébe tűnhetik hosszú redős bibor köntösében, elmélázó tekintettel ulve a barlanggal szemben álló szikla- tömbön, mint a hogy, a monda szerint, hajdanában gyakorta látták őt búvóhelye előtt. Nem is említve azonban a belső valószínűtlenségét annak