Seite - 168 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

168 a föltevésnek, hogy a nagy ghibellin-párti költó a határozottan guelf- érzelmű egyházfejedclemnél keresett és talált volna menedéket, még az összes történeti külső bizonyítékok is mind ellene szólnak annak, hogy Dante valamikor akár Tolmeinban, akár pedig, mint egy másik hagyomány tartja, a hozzá pártállása tekintetében közelebb álló Tybeini Hugó gróf birtokán (Duinóban), szóval bárhol a tartományban tartózkodott volna. Érdekes e monda annyiban, hogy a szlovén népesség a más nyelvű szom- szédországtól ez esetben nem valami hős hadvezért, hanem a gondolatok és a költői nyelv nagy mesterét vette kölcsön regeszövő képzeletjátéka tárgyául. E jelenség magyarázatára szolgálhat különben az, hogy valamikor Tolmein és egyáltalában a felső Isonzo-völgy, meg az olasz Friaul közt igen élénk kölcsönös forgalom volt. Erre mutat egy másik monda is, mely azon kivűl még a német Faust-mondához való, könnyen felötlő hasonlósága miatt is érdekes. E monda a Krn alatti Dreznicából való. Egy trentói (trienti) parasztember, ki az Isonzo forrásvidékén lakott, fiát Udinébe küldte tanulni s hazulról látta el eleséggel. Egyszer aztán akkora hó esett a hegyekben, hogy minden közlekedés megakadt. A diák csak várta, várta a szokott élelmet hazulról, de, mikor már nem győzte tovább várni, nem tudott magán máskép segíteni, mint hogy eladta lelkét az ördögnek, a ki nyomban segített is rajta. Az ördöggel való czimboraság azonban idővel terhére kezdett lenni ; meg akart tehát tőle szabadulni, s Szent Sibyllához folyamodott tanácsért. Ez meg is mondta neki az ördögtől való szabadulás módját, sőt a jóslás tehetségével is megajándékozta; menek- vését azonban egy föltételhez kötötte, s ez az volt, hogy mondjon le a papi pályáról, melyre magát szánta volt. Ez a diák egyebek közt azt is meg- jövendölte, hogy valamikor majd kecskeszakállú ellenségek töméntelen seregei fogják elárasztani a tolmeini vidéket, s azt elpusztítván, magukkal fogják hurczolni majdnem az egész férfilakosságot, csak annyit hagyván meg a tartományban, a mennyi könnyen elfér egyetlen diófa árnyéka alatt. Az asszonyokat erre olyan heves vágy fogja emészteni a férfiak után, hogy hegyről-hegyre fognak rohanni, mert úgy rémlik előttük, hogy valahol a földön valami férfikabátot pillantottak meg. Mikor azonban az illető helyre érnek, a kabát helyén csak egy korhadt tuskót fognak találni. Huda Juznában a Baca mellett, a tolmeini kerületben a következő mondát beszélik: Háborúba vittek egy katonasorban álló legényt, a ki azzal az ígérettel vált meg a szeretőjétől, hogy visszatér, ha a lány hozzá hű