Seite - 170 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

170 nek s Vitáknak az emberek sorsát intéző hatalmat tulajdonít. A Rojanicékről, a szlovének sors-istennőiről, mindig áhítatos félelemmel emlékeznek. Fehérbe öltözött három szép nőtestvérnek képzelik őket, kik a gyermek születésekor annak bölcsőjéhez lépnek, hogy sorsát megjövendöljék. Az első kettő rendesen csupa jót mond; döntő azonban az, a mivel ezek beszédét a harmadik testvér megtoldja; ennek a jóslása pedig, mely mindig betelik, igen gyakran balvégzetű. Ebben a hitben is annak a sötét világnézetnek egyik ágazatát látjuk, mely a természetüknél fogva mélabús délszlávoknak közös sajátságuk. A Vilák ellenben, kikről a szerbek és horvátok népdalai is énekelnek, szívesen pártfogásukba veszik és oltalmazzák a halandókat s csak nagy ritkán félelmesek. Napsugárból születtek s eleinte a felhők között laktak, honnan a világosság istenének szolgálatában szálltak alá a földre. A lenge fehér ruhába öltözött, karcsú termetű, átlátszó testű, sápadt arczú, ragyogó szemű és aranyhajú Vilát, kinek a hajában rejlik a csodás ereje, édesen zengő hangúnak és örök ifjú szépségűnek tartja a nép képzelete. A források, az erdős hegyormok, az árnyas ligetek mind saját külön Viláiknak oltalma alatt állanak. A Vilák kedvelik a játékot, tánezot és zenét, s a ki valaha éneküket hallotta, az sohasem gyönyörködik többé emberi hangban. Mindenféle betegséget meg tudnak gyógyítani, sőt a halottakat is életre keltik. Kivált a költőket és hősöket tűntetik ki barátságukkal. A hősöket a germán walkürök módjára oltalmazzák a harezban. Megsebzőiket maguk kovácsolta ragyogó fegyvereikkel sújtják halálra. Boldog, kit kegyük- kel megajándékoznak. Ezen őseredeti hagyományok mellett itt-ott még egy újabbkori hit nyomaival is találkozunk a szlovéneknél, kik ma majdnem kivétel nélkül buzgó katholikusok, holott háromszáz évvel ez előtt számosan voltak köztük protestánsok is. A Wippach-völgy némely parasztházában még ma is kegye- lettel őrzött kincs gyanánt tartogatják a Luther-féle bibliának a reformáczió korában Trüber Primus készítette szlovén fordítása egy-egy példányát. Könnyen érthető, hogy mind a két nemzetiségű parasztnépnél még számos babonaság találkozik. A mit egyebütt jó vagy rosz jelnek tartanak, azt itt is olybá veszik; érdekes azonban, hogy a ma uralkodó vallás szolgáit a néphit egyebek közt oly csodálatos erőkkel ruházza föl, melyeknek semmi közük sincs tulajdonképeni hivatásukhoz. így pl. általában el van terjedve az a hit, hogy a papok tetszésük és akaratuk szerint terelhetik a vihar- felhőket, s hogy e tehetségüket föl is használják és jégesővel látogattatják