Seite - 180 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

180 háborúból visszatérő anatóliai görögöknek egy vihartól ide vetett kis csapata, mely bolyongása közben elhalt királyának, Diomedesnek emlékére itt templomot is épített. Állítólag e templom romjaiból épült később a törté- nelem évlapjain gyakran említett St.-Giovanni di Tuba egyháza. íme ilyen szűk téren találhatók egymás mellé torlódva az örökifjú hellén világ legrégibb hősmondái, a rómaiak nagyságának, meg a német Nibelung-ének egyes alakjairól szóló némely bizonytalan hagyományoknak egyes nyomai. S most térjünk vissza a ködös régi időkből napjainkba. Az Aquileja és Grado közötti csendes laguna egyik kis szigetén áll a Sta-Maria di Barbana nagy tiszteletben részesülő egyháza. A keresztény időszámítás első századainak valamelyikében, egy pusztító árvíz alkalmával egy Mária-képet sodort ide magával az áradat, s a kép egy, a vízből kiálló, fa ágain akadt meg. Ezt a hatalmas növésű fát még a ma élők közül is látták némelyek, s csak vagy negyven évvel ez előtt döntötte ki egy ritka erős vihar. A szent kép s a templom, melyben függ, nem sokára nagy vidéken áhítatos tisztelet tárgyaivá lettek, s a Nagyasszony- és Kisasszony- napja (aug. 15 és szept. 8.) közötti időben évenként búcsúsok rajától népesül be a laguna, kik nemcsak magából a tartományból, hanem a szom- szédos Olaszországból, sőt Isztria, Karinthia és Krajna távolabbi vidékeiről is zarándokolnak ide. Festői szépségű és tarka élénkségű e táj képe főleg azon az ünnepnapon, mikor a gradói hívek ősi szokásuk szerint mennek Barbanába búcsúra saját Madonnájokkal. Egyenletes evező-csapásoktól hajtott számtalan dereglye suhan ilyenkor a lagunán végig; elől a papok ülnek teljes egyházi díszben; enyhe szellő lobogtatja a templomi zászlókat s ájtatos ének hangjai emel- kednek a tenger színéről a kék ég felé. Mikor a menet Barbana felé közeledik, az ottani Mária-képet az érkezőnek üdvözlésére kiviszik a partra, s ilyenkor ritka jámborságú lelkek, mint mondják, nem egyszer látták, hogy a vendégének elébe vitt kép fejbólintással üdvözli testvérét abban a pillanatban, a mikor az a szigetre érkezik. A nép mély vallásos érzülete azonban korántsem állja útját annak, hogy a templom védszentjének nevenapja, vagy egyéb egyházi ünnepek Friaulban, Monfalcone környékén s a Görczön túli szlovén területen is mindenütt egyúttal világi, még pedig sokszor nagyon is világias mulat- ságokkal járó ünnepek ne legyenek. Szilaj szenvedélylyel járják ezeken a