Seite - 192 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

192 Contovellóban és Barcolában, a Bonomo, Conti és Marenzi családoké a leg- utóbb említett két faluban és Terstenikben. Ha a város első történetírójának, Fráter Irenaeus de Cruce-nek szavában megbízunk, a trieszti Territoriót csak a XII. század óta népesítették be eleintén a nála rrumieri- knek nevezett rumén menekültek, utóbb pedig vendek és szlovének, a kik valamennyien pásztorok voltak, mint ezt az e vidéki parasztság neve, a maridra (nyáj) szóból eredő ?nandriere is mutatja. Trieszt környékének szlovén lakói, kik kezdettől fogva mindig a város hatósága alá tartoztak s az előbb említett községeken kivűl Longera, Catinara, Basoviza és Santa Croce falvak közt oszoltak meg, még a jelen század elején is vajmi csekély számúak valának, s csak II. József uralkodása idején kaptak néhány önálló plébániát ; holott az előtt a lelkiekben a trieszti székeskáptalannak voltak alárendelve. Ugyanez időben alapítottak számukra néhány iskolát is, így Servolában és Proseccóban. Jóllehet Trieszt vidékének lakossága még ma is szlovén és a szlovén nyelvet beszéli, szokásaiban és erkölcseiben a városi néppel való sűrű érintkezése folytán mégis inkább hasonlít az olaszokhoz, mint a szlávokhoz. Vannak ugyan egyes eltérő vonásai is; azonban ezek, valamint régibb szokásaik és eredeti viseletük is kiveszőfélen vannak már mai napság úgy, hogy már ezért is érdemes lesz egyet-mást e lassanként enyésző népéleti jelenségek közül e helyütt röviden megemlítve a feledéstől megóvni. Lássuk tehát a mandrierét kissé közelebbről. Mindenekelőtt említsük meg lelke legmélyében gyökerező szilárd hitűségét és őszinte jámborságát. Ha megkondul az angyali üdvözlet, vagy a lélekváltság harangszava, tüstént abbahagyja munkáját s félbeszakítja beszédét, leveszi kalapját s imádkozni kezd. Keresztet vet, ha kilép a házból, ha villámlást lát, vagy dörgést hall ; kereszttel jelöli meg fölszelés előtt a kenyeret, ásítás közben száját, úgy szintén szántóföldjét, mielőtt ekéjével barázdát vonna rája. A maga fajtáját rendesen: „hvalen bodi Jesus Kristus" (dicsértessék a J. K.) üdvözlettel köszönti. Az úri népet, vagy ismeretleneket tisztességtudón „dober danu (jó reggelt), „dober veceru (jó estét), „lahko noe" (nyugodalmas jó éjszakát) kívánsággal üdvözli, de mindig hozzá téve a „Bog daju (adjon Isten) szavakat. Égiháború idején úrnapi szárított virággal füstöli ki házát. Húsvét vasárnapján nem nyúl semmiféle eledelhez, míg azt papja meg nem szentelte, lelkiismeretesen meggyónja, ha a szentbeszédet, a keresztény tanítást, vagy