Seite - 194 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

194 nőtestvére valamelyik gyermekénél keresztapaságot, vagy keresztanyaságot vállal, azontúl nem meri őket többé tegezni, vagy testvérének nevezni, hanem komájának, vagy komaasszonyának (boter, botra, compare, comare) szólítja és „öntt-nel (vi) tiszteli meg őket. Épen így tesz násznagyjaival is (compari di San Ztiane). Az apai birtokot az első szülött fiú örökli. A többi fiú és leány készpénzben kapja ki részét (dota). Vasárnapon csak mise és áldás után megy el az osteriába. Ha megházasodik, erről gazdáját, munkaadóját, városbeli vevőit és ismerőseit értesíteni szokta. Menyasszonya egy nagy kosár buzolai és confetti nevű süteményt és édességet visz azoknak mutatóba, a miért ajándékokat szokott kapni. Esküvője előtt misét hallgat, mely- nek fölajánlása közben az összes jelenlévők hozzájárúlnak az áldozathoz. Ha családja tagjai közül valamelyik meghal, maga öltözteti föl; kikiséri a temetőbe s melléje temeti azon kis viaszgyertyákat, melyek a gyászmise alatt a halott lelki üdveért a templomban égtek. Házában mindig kell nagyszombaton, pünkösd szombatján és vízkeresztkor szentelt víznek lennie. Vízkeresztkor papja tömjénnel megfüstöli egész házát s szentelt krétával fölírja a ház kapujára három keresztjel és a folyó évszám mellé a három napkeleti bölcs neveinek kezdőbetűjét (+ C + M + B), azt kivánván ezzel, hogy az Isten töltse meg áldásával és kegyelmével az egész házat úgy, mint a hogy illatával a tömjén eltöltötte. Az évszámot azért írják föl, hogy az egész folyó esztendő minden tekintetben szerencsés legyen; a keresztek és a köztük álló betűk pedig azt a kérést jelzik, hogy a Mindenható a Jézus Krisztus érdemeiért és a három szent király esedezésére oltalmazza meg a ház népét minden bajtól és veszedelemtől. A könyörgő- napok körmenetein a föld gyümölcseinek bő terméseért imádkozik. Minden- szentek napján papjával megáldatja elhúnyt kedveseinek sírjait, s időről- időre egy-egy (na sveto goro, sul morite santo) körmenetben is részt vesz. Különösen megünnepli az úrnapját (sveto resnje telo) és Mária mennybe- menetelének ünnepét (velika gospa = Nagyasszony). Emlékeztetője a mala pratika nevű parasztnaptár, újabb időben pedig még inkább a koledar druzbe svetega Mohora (a Szent Hermagoras egyesület naptára). Mikor esténként a tűzvész ellen oltalmazó Szent Flórián tiszteletére megkondúl a harangszó, egész házát az Úr védelmébe ajánlja. A húsvéti szent idő közeledtével évről-évre újra meg újra eljár a hittanításra, s a papjától kapott gyónóczédulát valamely ajándék kíséretében adja neki vissza.