Seite - 216 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

216 valami mesterséghez is kell látnia. Szorgalmuk és becsületességük meg- érdemelt jó hírnevet szerzett nekik. Sokan pintérekűl találnak foglalkozást Voloskában, honnan a boros hordókkal megrakott hajók Nyugati-Isztria különböző vidékeire és Dalmácziába járnak. Odahaza a könnyebb földmívelő munkát az asszonyokra és leányokra bízzák, kik szorgalmukban versenyez- nek a férfiakkal, vasárnap és ünnepen azonban olyan takarosan és egész városi módra vannak kiöltözve, hogy alig látszik meg rajtuk fárasztó hétköz- napi foglalkozásuk. Szintén ez okból a Karszt-lakók, az úgy nevezett estesek is rá kényszerűinek egyéb keresetágakra. Míg a nők a csekély számú völgyeket és dolinákat mívelik, a férfiak pásztorkodnak, vagy szenet égetnek az erdőmaradványokban. A szenet a városokban adogatják el, főleg Trieszt- ben és Fiúméban. Sokszor hat, sőt nyolez órajárásnyira hajtják szénnel megrakott öszvéreiket. A fa szűke miatt pár évtized óta eczetárúlgatásra adták magukat, árúczikkükkel nemcsak a monarchia közeli és távolabbi tartományait, de Németországot is bejárva. Meg kell még említenünk a piranói és capodistriai kerületből, meg a Trieszt környékéről való szlovén piaczi kofákat, az u. n. savrinkákat, kiket naponként látni Pirano és Bűje, még inkább pedig Capo d'Istria és Trieszt piaczain. A savrinka minden nap már három-négy óra tájban fölkerekedik s eladni valóját: gyümölcsöt, tűzifát, tejet, tojást és kenyeret szamarára, vagy saját hátára rakva, gyakran több órajárásnyira gyalogol. Többnyire késő este kerül haza, hol öreg éjszakáig foglalkozik a másnapra való előkészületekkel, kenyérsütéshez való dagasztással, hogy már korán megint talpon legyen és útra kelhessen. A savrinkák ezen épen nem ősrégi kelet- kezésű foglalkozásuk miatt sajátszerű, könnyebb ruházatot viselnek és ez által különböznek a többi isztriai nőktől, noha az öregebb asszonyok ő köztük is még mindig gyapjú jecermában járnak. Lássuk most az isztriai szlávok vasárnapi és ünnepi életét, búcsú- napi és egyéb mulatságait. Habár a legtöbb helyen jókora utat kell a templomig megtenniük, mégis minden vasárnap és ünnepen megjelennek a misén. Tisztán és a lehető legtakarosabban öltözve, a lányok keblükre, a legények pedig sipkájukhoz bokrétát tűzve, sietnek szanaszét fekvő tanyáik- ról a plebánia-templomba. Az isteni tisztelet előtt és után a férfiak és nők szóval, Déli-Isztriában pedig kézszorítással és csókkal is üdvözlik egymást. A templomban áhítatosan vesznek részt az isteni szolgálatban, nagy lelki gyönyörűséggel hallgatva különösen az epistolát és evangéliumot, némely