Seite - 242 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

242 fordítása, mely 2.000 példányban készült. Az említett nyolez munka után 1563-ban más hét könyv következett, nevezetesen négy glagolit és három cyrill betűs; amazok közt van az újtestamentom második részének, emezek közt pedig első és második részének fordítása. 1564-ben még öt horvát könyv készült Tübingában részint glagolit, részint cyrill betűkkel. Azonban, mikor Ungnad báró 1564-ik év deczemberében Csehországba utaztában elhunyt, a szláv könyvek fordítása és nyomtatása is fennakadt. Consul István és Dalmatin Antal 1565-ben még Urachban maradtak, azután elbocsátásukat kérték Kristóf herczegtől és Regensburgba vonultak, hol 1568-ban a herczeg költségén latin betűkkel kinyomatták utolsó munká- jokat „Parvi del posztille Evangclijov" czímen. Consul Istvánnak későbbi sorsa ismeretlen. A bibliának ő tőle való horvát fordítása nem jelenvén meg nyomtatásban, fájdalom, elveszett. Jóllehet Isztriában Luther tanainak más hívei is voltak, tartós sikert még sem aratott a délszláv tartományokban az a mozgalom, melyet Vergerius kezdett és Consul István minden erejének megfeszítésével támo- gatott. A tübingai és urachi glagolit és cyrill betűs nyomdák Ungnad halála után abbanhagyták a munkát s a glagolit és cyrill betűket, nyilván Krajna rendeinek kérésére, Laibachba, onnan pedig a kormány rendeletére Gráczba szállították. Glavinic Ferencz, a ferenezrendiek tartományi feje, ki Canfanaró- ban Isztriában született és horvát egyházi könyveket glagolit betűkkel szándékozott kiadni, 1620-ban elkérte II. Ferdinánd császártól az említett nyomda-készletet s Fiúméba vitette, hol olyan glagolit nyomdát akart felállítani, a milyen 1530-ban már volt is ottan. Mihelyt ezt meghallotta Marnavic Tamás János, a ki a glagolit könyvek készítését elleste, rávette a római propagandát, hogy a betűket II. Ferdinándtól magának kérje el. A császár meghallgatta a kérést és újra elajándékozta a már egyszer másnak adományozott betűket. Glavinid kénytelen volt a betűket 1621-ben Levako- vié Rafael útján Rómába küldetni. E betűkkel később Rómában több glagolit könyvet készítettek. Mint említettük, a glagolit szerkönyvű isteni tisztelet a XIV., XV. és XVI. századokban használatban volt azokban az isztriai plébániákban, melyekben a szláv elem volt többségben. Visindában, magában Capo d lstriában és Cittanovában a ferenczick glagolit misét szolgál- tattak; a parenzói egyházmegye még a XVIII. században is 19 glagolit egyházközséget számlált, s az 1733-ban Parenzo városában tartott zsinat a glagolit írás számára hét vizsgáló biztost rendelt. Stratico Domokos