Seite - 249 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

249 jának fordításával is szerencsésen próbálkozott Kalac. A nép számára szintén ö írta meg Szent Cyrill és Method életét. Míg az elsoroltak részint lyrai hangulatuknak engedtek, részint elbeszéléseikkel iparkodtak képzőleg hatni Isztria szláv lakosságára, a horvát férfiak („hrvatskih ljudiu) társasága naptáraival, dr. Laginja M. pedig harmincz verses mese kiadásával terjesztette a nép közt az okulást. Azok között, kik népoktató iratokat adtak ki, első helyet foglal el Fiamin János abbaziai apát. Az ő iratai kiválóan nevelő és erkölcsi tartal- múak. Nagyobbára fordítások az olasz, franczia és német irodalom kitűnőbb műveiből, meg a latin classicusokból, de mint fordítások maradandó irodalmi becsűek. „Munka az ember kötelessége és áldása" czímű dolgozata a maga nemében a legjobb mű az egész horvát nemzeti irodalomban. A regényírás sem pangott a legújabb időben. Különösen a Bersecre való Kumicic fenő (Sisolski Jenio) igen termékeny e téren. Az isztriai nép- életből vett regényei: „Olga és Lina", „Sabina asszonyság" (Gospodja Sabina), „Csodálatos násznagyok" (Zacudjeni svatovi), „Az árva" (Sirota), „Tengeren túl" (Preko mora), a „Bosiljak Jelkin" czímű elbeszélés a parti lakosok életéből, mind előkelő helyet biztosítanak számára a horvát írók közt. Mint regényíró kiemelkedik a dobrinjai születésű Grzetic József is. Több történeti regényt közölt a különböző folyóiratokban, legtöbbet a zágrábi „Koszorú"-ban (Vicnac). Grzetic a népéletet természetes hűséggel és olyan élénken ecseteli, hogy barátai az „aranyszájú" (Zlatoust) nevet adták neki. Mint egyházirodalmi kutató kitűnt a dobrinjai születésű dr. Crncic János, a római Collegium Illyricum rectora. Több monographiája jelent meg a zágrábi délszláv akadémia közleményeiben és más folyóiratokban, így a Zvonimirra vonatkozó, föntebb említett fölírás magyarázata. Legjobb műve „A vegliai, osserói, arbei, zenggi és krbavai püspökségek legrégibb története". Becsesek a „Popa Dukljanina" czímű évkönyvnek nagy gonddal átvizsgált, meg az assemani evangéliumnak nagy tanúltságról és az ó-szláv nyelv kiváló ismeretéről tanúskodó bevezetéssel ellátott kiadásai. Mint egyházi írót említenünk kell Ivancic István ferenezrendi szerzetest „A glagolit írás használata a ferenczrendieknél Dalmátiában, Isztriában és a quarnerói szigeteken" czímű iratáért, mely a glagolismus történetéhez figyelemre méltó adalékokat szolgáltat. Dobrila György, az elhúnyt trieszti és capodistriai püspök, semmiféle történeti munkát sem hagyott ugyan hátra, mégis az immár ötödik kiadásban s 4.500 példányban megjelent T. 32