Seite - 253 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

253 nyezve tűntették ki és halmozták el adományaikkal. Sok költői műve közül említendők öt könyvből álló „Eklogái" és „Elegyes versei" (Rime diverse), melyek canzonék- és szonettekben a platói szerelmet ünneplik. A capodistriai Divo András a classicai tanulmányok iránt lelkesült s tetszéssel fogadott latin fordítását készítette az Odysseának. Végre megemlítjük még Patrizio Ferenczet, ki 1529-ben Chersóban született; ezt Tiraboschi az azon korbeli legtekintélyesebb latin és olasz írók között emlegeti. A XVII. században szintén egész sorát találjuk a nevezetes isztriai íróknak; mert, míg a classicai tanulmányok ápolása tovább folyt, egy- szersmind az olasz szépirodalomért is lelkesültek. Kitűntek e részben : a capodistriai Pola Péter, ki mint a „Jogos csalás" (I giusti inganni) és egy „Szerelem heve" (Ardor di amore) czímű falusi ekloga szerzője ismeretes; továbbá Belli Ottoniello, egy tragikomédia, a „Lombkoszorús erdők" (Le selve incoronate) czímű pásztori játék költője, mely művet méltán helyeztek Guarini „Hű pásztor "-a (Pastor fido) mellé. Ugyanebben az időben tette közzé az isolai Bonio Rocco „Austrias" czímű hőskölteményét, melyet II. Ferdinánd császárnak ajánlott; Zarotti Cesare, ez inkább ügyes verselő, mint költő, a „De pugna angelorum" czímű költeményt írta; Caldana Marco Petronio, a „Clodias" czímű költe- mény szerzője, melyet XIV. Lajosnak ajánlott, azon nevezetes férfiak koszorújába tartozik, kik e király udvarát díszítették ; költeménye annyira kielégíté a francziák ízlését, hogy azt Virgilius mellett olvasták és magya- rázgatták a nyilvános iskolákban. A hazai történelemnek a capodistriai Manznoli Miklós volt egyik derék művelője, ki egy „Isztria leírása" (Descrizione dell'Istria) czímű munkát írt. Ireneo della Croce karmelita szerzetbeli pap és Scussa Vincenzo kanonok közös szülővárosuk, Trieszt, történetét írták meg, s műveiket még ma is mint fontos forrásmunkákat használják. A capodistriai Carli Rinaldo gróf megemlítésével Isztriának irodal- milag legtermékenyebb korszakába lépünk. Carli gróf az olasz íróknak azon válogatott sorába tartozik, kik a mély belátású kormányoktól bátoríttatva, jogtudományi és közgazdasági tanúlmányokra szentelték magukat azzal a szándékkal, hogy a népeket a jogok igazságtalan megosztásától, mihez a mindinkább hátráló despotismus görcsösen ragaszkodott, megszabadítsák. Carli egy sorban áll Filangerivel, a két Berrivel, Beccariával és másokkal, kik irataikban vagy a népek szükségeit tárták föl a fejedelmek előtt, vagy