Seite - 560 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

560 annak újabb támaszt és erőt kölcsönzött, sőt azt a tartomány többi részeire is kiterjeszteni igyekezett, annyira, hogy a városokban a szláv nemzeti jog- nak leghalványabb tudata is kiveszett. A jogszokásokon és jogviszonyokon, valamint az egyházi liturgián kivűl azonban a városok népének életében sem mutatható ki egyéb rómaiság, de annál több oly vonás, mely a velenczések hatására vall. A velenczeiekkel való érintkezés már abban a korban kezdődik, midőn nyomban az avarok leveretése után a Dalmácziában újból letelepedő lakosság az Adriai tenger nyugati partjaival kereskedelmi kölcsönös összeköttetésbe lépett. Mindenesetre már a legrégibb érintkezésnek is volt némi hatása a dalmát népéletre, a mint ilyen a Földközi tenger összes többi part- vidékein is mutatkozik mindenütt, a hová egy részt a velenczei, más részt a genuai kereskedelem elhatott. E kereskedelmi összeköttetések élén- kítéséhez mindenekfölött tetemesen hozzájárúltak a keresztes hadjáratok. Az a román nyelv, a mely akkoriban a Közép-tenger valamennyi partvidékén általánosan el volt terjedve s a melyen a különféle származású kereskedők egymással értekeztek, tudniillik az úgy nevezett lingua franca , a dalmát városokban is honos volt már a tartománynak velenczei fenhatóság alá kerülése előtt is, s ez maradt az idegenekkel való értekezés tolmácsnyelve még azután is jó sokáig, vagyis mindaddig, míg a velenczei tájszólás és az olasz nyelv teljesen meg nem honosodott a városokban. Érdekesek e részben egy 1553-ból, tehát Dalmácziának a velenczésektől való meghódításánál 150 évvel későbbi időből eredő följegyzés némely adatai, melyek a velenczei kormány egy biztosának hivatalos jelentésében foglaltatnak. „A zárai polgárok szokásai", írja e jelentés, „majdnem teljesen olaszosak, mert a nemesség nagyobb része olaszúl beszél, olasz módra él és ruházkodik, a mi valószínűleg a velenczei nemesség, főtisztek, kapitányok, szállítók, gálya- biztosok és más oly idegenek gyakori itt tartózkodása miatt van így, mint a kiknek mindig akad itt valami dolguk. A tulajdonképeni nép azonban, jóllehet ennek körében is mindenki érti a lingua francát, egészben mégis szláv módra él". Sebenicóról ugyanott ezt olvassuk: „A sebenicóiak szokásai és erkölcsei, ruházata, nyelve és egész életmódja szláv. Igaz ugyan, hogy majdnem mindnyájan beszélik a lingua francát s hogy némely nemes ember olaszosan is öltözködik, ilyenek azonban mégis csak kivételkép akadnak. A nők mind szláv módra öltözködnek, s csak kevesen vannak köztük, a kik a lingua francát értik." Traùról ezt mondja forrásunk: „E város lakói szláv