Seite - 578 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

578 könnyedén járnak-kelnek, hogy a lábuk alig éri a földet. Mellettök látni az ügyetlen szabású s merev öltözetű ublii nőket, fejükön az ukosnjaci nevű, magas koronát viselve, mply keresztbe tűzdelt tűkből van alkotva; továbbá a vörös sipkás bogdasici nőket és a gazdag nemzeti öltözetű dobrotaiakat. E nap délelőttje az egyházi ünnepléssel telik el, melyet megint a Marinerezza kolo-táncza előz meg. A mise után ünnepélyes körmenetben körűihordják a szent ereklyéit a városnak részben igen is szűk útczáin. Ezután a tengerészek a püspöki palota udvarán megvendégelik a város és környéke szegényeit. Este tűzijáték fejezi be a nagy napot. Szent Tryphon napjára következő első vasárnapon a tengerészek ismét fölfegyverkezve sorakoznak, hogy 11 órakor díszkíséretül szolgáljanak azon papoknak, kik a védszent koponyáját a betegekhez és foglyokhoz viszik megcsókoltatás •végett. Délután a Szent Tryphon téren tombolát játszanak, melynek végével a Marinerezza ugyanazon módon szolgáltatja vissza a császári és a városi zászlót az illetékes hatóságoknak, a hogy tőlük átvette volt. A boccheiek egyéb templomi ünnepei közül említésre méltó még az a búcsú, melyet augusztus 15-én (régi naptár szerint) nagy pompával tartanak a savinai görög-keleti kolostorban. Figyelemre méltók még a Madonna dello Scarpello (Gospa od Skrpjela) nevezetű, mesterségesen alkotott kis szigeten, Dalmáczia e leghíresebb Mária-búcsúhelyén tartott ünnepélyek ; továbbá a törökökön 1654-ben aratott győzelem emlékére évenkint május 15-én tartatni szokott búcsú Perastóban, nemkülönben a Boldogságos Szűz képének az említett szigetről Perastóba s onnan vissza való vitele. A házközösségnek a Bocchéban ma már csak kevés nyoma látható. A házas fiak legfölebb apjuk élte fogytáig maradnak együtt a szülői házban ; annak holta után külön válnak s megosztoznak az örökségen. Ha anyjuk ilyenkor még életben van, rendesen a legidősb fiúnál marad ; ép így az apa is, ha fiai még éltében osztoznak meg örökségükön. Az élet-halálra való bajtársi szövetkezés, vagy választott testvérség (pobratim) hagyományos intézménye a Bocchéban is megvan még. Valamint azonban a társadalmi kötelékek ma már mindenütt meglazúltak, úgy ez a testvériség sem oly szoros többé, mint valaha volt. A keleti egyház híveinél e szövetséget bizonyos templomi szertartással szokták volt kötni, melynél a pap a szövetkező bajtársakért imádkozván, végűi megcsókoltatja velük a keresztet. E szövetség kötésének többfélék lehettek az okai ; a leggyakoribb mégis valami nagy szerencsétlenség vagy fenyegető veszedelem volt, s az