Seite - 595 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

595 Míg azonban Urbano csak Ragusa történetét illetőleg szerzett érdemeket az által, hogy életrajzi dolgozatokhoz való adatokat gyújtott: Francesco a szláv nyelv és irodalom tanúlmányozásába mélyedt el s oly lelkes buzgósággal, hogy egész sor olyan munkát írt, melyek részben még ma is értékesek. Megható az a lelkesedés, mely őt a tudományos búvárkodásnak rá nézve újonnan föltárúit tere iránt eltölti. Bár a tudományoknak akkori állapota mellett épen ez a lelkesedés gyakran hibás útakra tereli : mindazáltal még így is nevezetes tény, hogy éjszaknyugati Olaszországnak e fia mintegy a megalapítója a délszláv irodalom történetének. Korántsem a csattanós viszonosságok hajhászása kedveért kívánjuk kiemelni azt a tényt, hogy jelen századunkban ismét egy zárai fi, Pier Alessandro Paravia, csaknem egész életén át a turini egyetemen működött s ott több dolgozattal járult Piemont történetéhez. így fizeti egymásnak szíves készséggel a munka vámját az Adriai tenger által elválasztott ezen két ország. Azon jelen századbeli olaszok közül, kiket Dalmáczia a tanítói pályán való sikeres működésűkért hálás emlékezetben tart, legyenek itt még megemlítve: a vicenzai B. Bicegő, a veronai P. Bottura s a Milano kerületéből való A. Brombilla. S némi büszkeséggel említendő végre egy Zantéből való tanúló, ki egy darabig a spalatói seminarium padjain ült, mert ez az iljú olasz-görög nem csekélyebb ember volt, mint Ugo Foscolo. Ha ezen általános fejtegetések után most Dalmáczia irodalmi tevékeny- ségét vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy az háromféle nyelven nyilatkozik. Elsőben is latinúl. Hosszú időn át oly nagy tekintélyben állott a latin nyelv egész nyugati Európában, hogy még költői alkotásokban is azt használták, még pedig gyakran bámúlatos irályi tökéletességgel. A képzelet alkotásainál ugyanis az alak oly nagy szerepet játszik, hogy az olaszoknak, francziáknak, stb., a latin költészete a szó szoros értelmében nem is számítható nemzeti irodalmukhoz; minthogy azonban az ilyen, habár idegen mezben előálló s jó részt utánzáson alapúló költemények mégis bizonyos meghatározott kor- beli érzés- és gondolkozásmódját jellemzik az illető népnél legalább egy társadalmi rétegnek : nem lényegtelen elemet alkotnak annak szellemi életében. Ezen, csak magasabb társadalmi körökben mozgó irodalomnak kimerítő tárgyalására és méltatására itt nincs terünk; legyen tehát elég annak csak legkiválóbb képviselőit sorolnunk el. Legnagyobb számmal vannak ilyenek természetesen a XV. századról a XVI-dikra átmenő korban. Ilyen volt ekkor Ragusában Elio Cervo (1460—1520), ki azon idő szokása 75*